Látszódik, hogy itthon vannak a félegyháziak
Képgaléria
- Az utóbbi években a kapcsolat kissé elhidegült (nem a mi hibánkból). Úgy éreztük, hogy nem úgy működnek a dolgok, mint régen. Most ez változott, ezért nagyon szívesen tettünk eleget a meghívásnak. Örvendek annak, hogy úgy látom, Félegyházán jó kerékvágásba kerülnek a dolgok. Szép a város, tiszta és rendezett. Ezt a templomtoronyból is végignézhettük. Voltunk a Parkerdőben is, ami szintén egy üde színfolt. Jó a benyomásom az új polgármesterről és a testületről is.
- Testvértelepülésként figyelemmel kísérik Segesvárról Félegyháza történéseit?
- Igen! Én magam is, de a barátaim és azok is, akik jártak itt, ismerik a várost. Az interneten tudjuk, és akarjuk is követni a történéseket. Annak örvendünk, hogy mi tettük le az alapköveit ennek a testvérkapcsolatnak. Ennek köszönhetően már nemcsak hivatalosan, hanem intézményi, családi, baráti szinten is működik. Éppen most hallottam arról, hogy újabb félegyházi iskola teremt kapcsolatot egy segesvári iskolával.
- Ezek szerint lesz folytatása, bővülése a barátságnak.
- Biztos vagyok benne. Nekünk, ottani magyaroknak mindent jelent ez a testvérkapcsolat. És ott van Petőfi, ami nagyon szorosan összefűz bennünket. De örömmel tapasztalom, hogy a költő mellett Móra Ferencnek is egyre nagyobb a kultusza. Ezt példázza, hogy most újjáalakult a Móra Társaság is. Mi ezekbe kapaszkodunk. Jó itt lenni.
- Ha lehetne, mit vinne magával haza?
- A Petőfi- szobrot kellene, de nem akarom. Jó helyen van itt. Ennek a városnak a főterére bárki, bármikor el tud jönni, és megcsodálhatja. Mi is kialakítottunk Segesváron egy Petőfi- parkot, ahol elhelyeztük a költő mellszobrát.
Ezenkívül mit vinnék el? Talán azt a lezserséget, ami az itteni embereket jellemzi. Nálunk ott Erdélyben, a szórványban, azért érződik, hogy mindig másodrendű polgárok voltunk, és van bennünk egy kis félsz. Nehezebben nyilatkozunk, nehezebben mozdulunk. Itt sokkal szabadabbak az emberek. Látszódik, hogy itthon vannak.
H. S.
