Középkori pusztatemplomot találtak Lakiteleken
Képgaléria
A középkorban a területen egy nagyon fontos, királyi útvonal haladt keresztül, amely Szolnokot és Szegedet kötötte össze. A XIX. század eleji térképek egy kápolnadombot jeleztek a helyszínen, amely az egykori Felső-Alpár településhez tartozott. Rosta Szabolcs utalt a korabeli forrásokra, amelyek Felső-Alpárt gyakran említik, például 1075-ben, a Garamszentbenedeki Apátságnak a birtoklevelében már nevesítették a települést. Sószállító útvonal mellett feküdt Felső-Alpár, apátsági és királyi birtok is volt, valamint itt vezetett át egy rév a Tiszán - indokolta a település középkorban kiemelt szerepét az ásatások vezetője. Emlékeztetett arra, hogy a közelben történt ásatások is azt bizonyították, hogy az átlagosnál egy gazdagabb település volt ezen a helyen, mert Árpád-kori aranygyűrűt is találtak.
Rosta Szabolcs szerint különlegességet tártak fel a régészek, mert a Kiskunságban szinte egyedülálló, két méter magas templomfalakat találtak. A maradványok feltehetően egy nagyméretű templomnak a szentélyét alkották, amely mellett - a többi középkori templomfeltáráshoz hasonlóan - temető is található. Segített megőrizni az eredeti állapotot, hogy vastag homokréteg van a lelet felett, így nem érte károsodás az elmúlt századokban a mezőgazdasági munkálatok idején.
Egy helyi szóbeszéd szerint az ásatások helyszínét azért tölötték fel homokkal, mert 1920 körül a terület földbirtokosa betemettette a leleltet, hogy ne hordják szét. A pusztatemplom korát a falazás technikája, a téglák kora, valamint az úsztatott mészhabarccsal történt kötés alapján a XII. és XIII. századra teszik a régészek.
A templom falainak az alapja 2,5–3 méterrel a jelenlegi talajszint alatt van, viszont az ásatás egy több méter magas domb felé halad, ahol komolyabb leletek, akár magasabb falak is előkerülhetnek.
Fotó: MTI - Ujvári Sándor
