Amire büszkék vagyunk
Később tisztviselői pályára lépett, előbb a kiskunfélegyházi Népbanknak, majd jogutódjának, az Angol-Magyar Bank Rt.-nek volt hűséges pénztárosa. Munkája mellett 25 éven át generációkat tanított énekre a polgári leányiskolában és a főgimnáziumban, illetve egyházának kántortanítókat képzett. De többre volt hivatott: küldetésnek, missziónak tekintette a dalosköri munkáját.
Több mint két évtizedig vezette a Kiskunfélegyházi Daloskört, illetve a Polgári Daloskört. Főkarnagyi munkásságával egyenrangú dalszerzői pályája: egyházi énekek, négyeskari és vegyeskari művek, műdalok és dalok alkotják életművét. Petőfi lelkét, a boldog békeidők fehérkalácsos, nótás, édes hangulatát, a megcsonkított Magyarország érzéseit szólaltatták meg ezek a dalok. Pályájának új irányt adott, amikor már nemcsak írt, alkotott, hanem gyűjtött is dalokat.
Szalay Gyula, a Kis-Kun Múzeum igazgatója kérte fel, hogy gyűjtse össze a város és környékének nótáit. A kutatómunka eredményét A nótás Félegyháza c. kiadványban jelentette meg. Nagy értéke ennek a kéziratos gyűjteménynek, hogy az énekeket teljes szöveggel és kottával jegyezte le, sőt az énekek többségénél adatokat is közöl az egyes dalok eredetével és az adatközlők személyével kapcsolatosan. Annak is érdemes kezébe vennie ezt a daloskönyvet, aki a félegyházi betyárromantika nyomait keresi. Nem ez az egyetlen napvilágot látott műve: kották, válogatott költemények, népiskolák számára készült dalgyűjteményben mentette meg és hagyományozta az utókorra szerzői munkásságát. A róla alkotott portré azonban csak akkor teljes, ha megemlékezünk a népnevelő, a népművelő Haubner Károlyról is. Ugyanis a szó legnemesebb értelmében volt népművelő.
A polgárosodó Félegyházán ő ismerte fel először annak szükségességét, hogy az iparos ifjúságot be kell vonni a közművelődésbe. Ezért szervezte meg az Iparosifjak Önképző Körét, amelynek elnökeként 38 éven át elkötelezetten fáradozott a félegyházi fiatalok kulturális gyarapodásáért. Az ún. „Fillér-estélyek” színielőadásai még a város környékéről is vonzották az érdeklődőket. Maga is szereplője volt ezeknek az előadásoknak: zongorán kísért, táncolt, sokszor lobogó ingujjban, sarkantyús csizmában, kifent magyaros bajusszal, zengő hangon énekelte legkedvesebb dalát:
„Túlsó soron muzsikaszó hangja ide száll át...”
A távoli Erdélyből érkezett fiatalember a félegyházi kulturális élet meghatározó egyénisége volt, lelkes kortársai kiskunsági trubadúrnak, Félegyháza dalos pacsirtájának nevezték. Pedagógusi munkája, kultúrateremtő és kultúraőrző tevékenysége majd fél évszázadon keresztül meghatározta a város szellemiségét.
1931-ben bekövetkezett halálával pótolhatatlan űr támadt, a nekrológok fájdalma sok évtized múltán is megdöbbentő. De érthető, ezért javasolta hamarosan a város lelkes közönsége, hogy lakóházán emléktáblát helyezzenek el, a hajdani Pícsó, majd Árok utca pedig viselje Haubner Károly nevét.
A kései utódok pedig posztumusz díszpolgári cím adományozásával fejezték ki elismerésüket, köszönetüket 2009-ben. Nyomtatott és kéziratos kottáinak gyűjteményei a Kiskun Múzeumban és a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskunfélegyházi részlegében találhatóak.
Forrás: A megyei értéktárba történt előterjesztés alapján
