Megyei érték lett a gátéri lovas postás
Képgaléria
Mára ezt a szolgáltatást a legtöbb helyen felváltotta az utak szélére kihelyezett postaláda. Az egyetlen település az országban, ahol még a mai napig is működik a lovas postai szolgálat, Gátér község. Kulik István, a Magyar Posta alkalmazottja 1987 óta tölti be ezt a tisztséget. A Gátérhoz tartozó tanyavilág mára már veszített a méretéből, de még így is 123 fő számára kell megoldania a postai kézbesítést, 78 km-es útvonalat kell járnia. A ló a saját tulajdona, amelyért a posta lótartási átalányt fizet, a kocsit pedig a Magyar Posta készíttette.
A ragadós, agyagos talajon, gödrös dűlőutakon - főleg esős időben - az egyetlen lehetőség a postás számára a tanyák megközelítéséhez a lovas fogat. Előfordul, hogy télen, nagy hóesés idején a kocsit szánkóra cseréli a postás. A levélküldemények és újságok kézbesítése mellett Kulik István talán még sokkal értékesebb feladatot is ellát: kapcsolatot tart a tanyavilágban magányosan élő emberekkel, hozza-viszi a falubeli híreket. Olykor bevásárol, becipeli az udvarról a tüzelőt, segít, ha ellik a tehén, vagy szól az önkormányzatnak, ha nagyobb segítségre szorul valaki. Talán mindezektől is sokkal fontosabb, hogy a magányos, egyáltalán nem mobil tanyasi lakosok szót válthatnak valakivel, ezáltal kicsit bekapcsolódhatnak a falu életébe.
Bár az önkormányzat igyekszik odafigyelni a tanyákon élőkre, mégis a postás nyit rájuk legtöbbször ajtót. Ő a tanyavilág mindenese. Kulik István személyisége, emberi tulajdonságai, magatartása a biztosítéka annak, hogy a lovas postai szolgálat sokkal több, mint kézbesítői szolgáltatás. A tanyasiak lesik, várják, mikor bukkan fel a dűlőúton Kati, a barna nóniusz, mikor érkezik a „hírnök” az ő írott és szóbeli híreivel, információival.
Forrás: a megyei értéktárba történő felvételhez készített javaslat alapján
