„Mi hiszünk Petőfinek”
– A Petőfi Emlékbizottság létrejöttének eredeti célja az volt, hogy ne kelljen visszaadni a segesváriaknak a városban 1922-ben felállított, hőn szeretett Petőfi-szobrot, inkább adjunk helyette egy másikat – idézte fel az évezred végén történteket Tarjányi József. A ma is Félegyházán álló Petőfi-szobor miatt kialakult feszültséget ugyanis annak idején azzal próbálta oldani a kiskunfélegyházi Petőfi Emlékbizottság, hogy Máté István csongrádi szobrászművész egészalakos Petőfi-szobrát közadakozásból létrehozta és Fehéregyházának ajándékozta. 1999. július 31-én fel is avattak az alkotást azon a helyen, ahol Petőfit utoljára látták. (A félegyházi Petőfi-szobor történetéről korábbi cikkünkben részletesen olvashatnak http://felegyhazikozlony.eu/s_!news/i__2/i__494)
Az emlékbizottság pedig nem szűnt meg dolga végeztével, hanem azóta is „vállán hordja” a Petőfi emlékének ápolásával kapcsolatos feladatokat. Az elmúlt évig az aktuális polgármester irányította a grémium munkáját, most azonban úgy döntött a városvezetés, hogy olyan szakembert kérnek fel a feladatra, aki munkásságával már bizonyította az ügy iránti elköteleződését. Így esett a választás Tarjányi Józsefre, akinek személye – fogalmazott Rosta Ferenc – garancia a tartalmas munkára.
Tarjányi József agrármérnök, emellett – saját megfogalmazása szerint – Petőfi nemzetközi követe. A bizottság elnöke bemutatkozása során így beszélt elköteleződéséről: „Tedd fel magadnak a kérdést minden este, mit tettél ma Petőfiért! Majd döntsd el, hogy holnap többet fogsz tenni!”
A Petőfi Emlékbizottság újjáalakulásáról Tarjányi József elmondta: arra törekedtek, hogy a diákok bevonása érdekében minden félegyházi középiskola képviseltesse magát egy magyar, vagy történelem tanár bizottsági taggal. Jelenleg 13 tag vesz részt a munkában, de külső meghívottként mindenkit szeretettel várnak a nyilvános ülésekre. Örömmel vennék, ha a jövőben a Petőfi nevét viselő egyéb félegyházi egyesületek, szervezetek vezetői, tagjai is csatlakoznának. A külső tagok között ott van többek között a két nagyszerű kőfaragó mester: Bozóky István és Palásti Gábor is, akik már eddig is rengeteget tettek Petőfi Sándor emlékének őrzéséért és a városért – fogalmazott a bizottság elnöke, aki a jó hangulatú megbeszélésen egy anekdotát is megosztott a jelenlévőkkel. Eszerint az 1900-as évek elején egy bizottság érkezett Félegyházára, ahol senki sem fogadta őket. Továbbmenvén Kiskőrösre azonban tejben-vajban fürösztötték a vendégeket. A történet szerint ezt követően lett Petőfi „hivatalos” szülővárosa Kiskőrös.
– Holott – teszi hozzá magával ragadó szenvedéllyel „Petőfi nemzetközi követe” – ő maga két ízben is Félegyházát vallotta szülőhelyének: 1847. szeptember 8-án, amikor az esküvőjén a „hova valósi?” kérdésre azt válaszolta „félegyházi”, valamint 1848. júniusában, amikor aláírta a Szülőföldemen című verset.
Mi hiszünk Petőfinek.
T.T.
