A színjátszás függőséget okoz
Kerekes László Zoltánt, a társulat egyik alapító tagját - aki programtervező matematikus, és nem mellesleg Bugacpusztaháza polgármestere is - arról is faggattuk, hogy mi tartja évek óta egyben a színjátszó közösséget?
- Ezen nagyon sokat gondolkodtam, de valószínű az, hogy akik itt együtt játszanak, azok a színházon belül olyan kapcsolatba kerülnek egymással, ami „függőséget” okoz. Nem tudunk elszakadni egymástól. Ez mindenkinek kikapcsolódás. Mindenkinek van szakmája, munkahelye. A szabadidőnket töltjük ki úgy, hogy nemcsak magunkat szórakoztatjuk, hanem másokat is. Az pedig külön öröm, ha ezzel segíthetünk másokon is.
- A társulat legidősebb tagja után a legfiatalabbat, Rehák Barbarát is kifaggattuk arról, hogyan került kapcsolatba a társulattal.
- Hat éve működünk. A helyi újságban olvastam, hogy alakul a színház. Jelentkeztem, befogadtak, azóta itt vagyok.
- Volt előzmény, ami arra ösztönözte, hogy színpadra kerüljön?
- Sok mese- és versmondó versenyen indultam, ahol jó eredményeket értem el. Szerencsére befogadott a társulat, és el kell mondanom, hogy évek alatt nagyon jó közösséggé kovácsolódtunk, baráti viszony alakult ki közöttünk. Semmi hátrányát nem érzem annak, hogy én vagyok a legfiatalabb. Van aki apukám is lehetne, de teljesen egyenrangú tagként élem meg mindennapjaimat ebben a közösségben.
- Hogyan fogadja a szűkebb környezet, a barátok azt, hogy színjátszással múlatja idejét?
- Mindenkinek nagyon tetszik. Aki teheti, mindig ott van az előadásainkon.
- Milyen érzés a színpadon?
- Nagyon jó! Bár mindig izgulok. A lámpalázam nem múlik el egyetlen előadás előtt sem, de lehet, hogy erre szükség is van. De a hosszas munkák után a taps, amit kapunk, az mindent kárpótol. Lehet, hogy ezek nagy szavaknak tűnnek, de tényleg így van.
- Két dudás nem fér meg egy csárdában, de két polgármester egy színtársulatban igen. A Bugaci Tanyaszínháznak ugyanis nemcsak a bugacpusztaházi, hanem a bugaci önkormányzat vezetője is tagja a kezdetektől fogva. Élményeiről így nyilatkozott:
- 2010-ben játszottuk az első darabot, azóta mindegyikben kaptam kisebb-nagyobb szerepet.
- De hát a polgármesterre mindig a főszerepet kellene kiosztani!
- Itt nincs polgármester. Nincs programozó, nincs bolti eladó, vagy egyéb. Itt mindenki színész, és szerencsére vannak jó és erőskezű rendezőink, akik megmondják, hogy ki, milyen szerepet játszik. Nincs kivétel senkivel.
- A községben nem kérdezett még senki olyat, hogy mit bohóckodik a polgármester a színpadon?
- Volt egy-két ilyen próbálkozás. Én azonban azt gondolom, hogy akkor teszem a legjobban, ha ezeket meg sem hallom. Sokkal, de sokkal többen vannak azok, akik látják azt a mindennapi munkát, amit a társulatunk végez. Azt, hogy mennyi áldozatot hozunk azért, hogy egy-egy darabbal a közönség elé állhassunk.
Bugacon nagyon szeretik a színházat. Ezt bizonyítja az is, hogy a falunapok egyik legnépszerűbb programja az előadásunk. A legutóbbi alkalommal is teltház volt a sportcsarnokban. A 750 ülőhely foglalt volt, de a karzaton és hátul is nagyon sokan néztek végig bennünket.
Ami még nagyon fontos, hogy ilyenkor a nézők tényleg színházba jönnek. Ezt jelzi az, hogy amikor vége a falunapi programoknak, hazamennek, ünneplőbe öltöznek, és úgy jönnek el a színházba.
H. S.
