197 éve született az anyák megmentője
Ezért vezette be Semmelweis a klórvizes fertőtlenítést és ezért harcolt egész életében. Egyszerű, de következetes tanait nem akarták elfogadni szűklátókörűség, féltékenység, emberi korlátoltság, hanyagság és gonoszság miatt.
Július 1-je 1992 óta a magyar egészségügy napja. Ilyenkor főt hajtunk e hivatás képviselői előtt, és megemlékezünk Semmelweis Ignácról is, aki 1865. augusztus 13-án, egy bécsi elmegyógyintézetben halt meg, megalázóan méltatlan körülmények között. Rövid ideig élt, mindössze 47 évig. Halálának igazi körülményeire pedig csak a közelmúltban derült fény. Így ír Semmelweis utolsó napjáról az igaz történetet feltáró kutatások nyomán Czeizel Endre:
"Megérkezésük után javasolták neki, hogy látogassa meg Hebra bőrgyógyász professzor új klinikáját, aki barátja volt, gyermekei is nála születtek Bécsben. Még abba is szívesen beleegyezett, hogy ott az út fáradalmainak kipihenése céljából az egyik szobában rövid időre lefeküdjön. Felébredése után távozni akart, de nem engedték, mondván, hogy őt ide, az Elmegyógyintézetbe, mint őrültet utalták be. Ekkor rájött az összeesküvésre, vagyis hogy tébolydába csalták, ami éktelen dührohamot váltott ki belőle. Hat markos ápoló fogta le, bántalmazták és kényszerzubbonyt húztak rá, majd sötétzárkába került. Később csak rövid időre nyerte vissza mozgásképességét, ekkor ki akart ugrani az ablakon, ezért újabb erőszakot követtek el rajta. Súlyos sérüléseit és csontzúzódásait nem látták el, így azok egész testére kiterjedő tályogokat, majd végül általános gennyvérűséget idéztek elő. A vizes pakoláson kívül semmiféle más kezelést nem alkalmaztak tünetei enyhítésére.
Megismerhettük boncolási leletét, amely szerint agyonveretése olyan mérvű volt, hogy a többszörös végtagtörések mellett mellkasának fala is megnyílt, és ott légmell keletkezett, amely ugyancsak megfertőződött. A bécsi elmegyógyintézet ápolói tehát embertelenül bántalmazták Semmelweist, majd megkötözve orvosi ellátás nélkül a sebei okozta vérmérgezésben hagyták elpusztulni. A korábban halála okaként megadott és vérmérgezéshez vezető magyarországi ujjsérüléséről sem a pesti konzílium orvosainak írásba foglalt szövege, sem a boncjegyzőkönyv nem tesz említést. (...) A „magyar messiások” sorsa gyakorta tragikus, Semmelweis Ignácé különösen az, hiszen 47 éves korában megölték."
