Az agykutatás hete

Képgaléria

Gimnáziumunk mindig állandó résztvevője annak a néhány iskolának, akik a novemberi nyílt napjukon részt vehetünk, ott előadásokat hallgathatunk meg és meglátogathatjuk a laborokat is. Ezúttal tavasszal is gondoltak ránk: az Agykutatás hete alkalmából kaptunk meghívást a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontjának nemrég átadott új impozáns épületébe.

A kiránduláson 41 diák vett részt 3 kísérőtanárral. A résztvevő diákjaink a biológia emelt szintű érettségi előkészítőre járnak, illetve a speciális emelt biológiát tanuló C-osztályosok közül válogatódtak ki.
Az épülethez az Egyetemisták Parkja sétányán értünk el, ahol az agykutatással, érzékcsalódásokkal kapcsolatos tablókat néztük meg a gyönyörű, napsütéses tavaszi időben. A Kutatóközpontban néhány fős csoportokban foglalkoztak diákjainkkal: 16 mérőhelyen, szakértő segítők felügyelete mellett pszicho-fiziológiai teszteket végezhettek magukon és társaikon. Mérhették reakcióidejüket különböző külső ( látási, hallási, tapintási ) ingerekre, regisztrálhattak „agyhullámokat” ( EEG ), kipróbálhattak „érzékcsalódásokat”. A tudományos ismeretek után a Camponába mentünk, ahol a Tropicáriumban gyönyörű tengeri és édesvízi halakat, cápákat, rájákat úszkáltak a hatalmas akváriumokban. A trópusi esőerdőt bemutató részben a lustán heverésző krokodilok fölött szabadon repkedő madarakat és mászkáló majmokat láthattunk.

                                                                       Kocsis Géza

                                                                munkaközösség vezető

Az alábbiakban érdekes elolvasni a jelenlévők közül két diáknak, e kiránduláson szerzett tapasztalatait:

„ ... Az Agykutatás Hete nevű rendezvénysorozat keretén belül volt alkalmunk meglátogatni a Magyar Tudományos Akadémia Természetttudományi Kutatóközpont kiállítását. A szervezettség és tanári segítség  jóvoltából sokkal több információval lettünk gazdagabbak, mintha csak arra tévedtünk volna.

A látogatás kisebb, 3-5 fős csoportokban zajlott, így tudtuk a különböző állomásokon elhangzó egy-egy előadást meghallgatni. Több gyakorlati helyszín is volt, ahol modern mérőeszközökkel kísérletezhettünk, például EEG-készülék használatát figyelhettük meg közvetlen közelről. A kiállítás fő témája az „Érzéki csalódások” volt, így ehhez hűen leginkább a látással és hallással kapcsolatos megtévesztő jelenségeket mutattak be. Szó volt különböző hangfrekvenciákról, melyeket egynek hallunk, valamint képekről, melyek „vizuális csapdaként” átverik az emberi agyat. Igényesen illusztrált rövid előadásokat hallottunk, aminek végén kérdezni is volt lehetőségünk. A figyelem lankadása elleni jutalmakat is kaphattak, akik az összefoglaló tesztet jól kitöltötték.

A több órás gondolkodtató túra levezetéseként látogatást tettünk a Tropicariumban is. Itt számtalan trópusi állatfajt nézhettünk meg karnyújtásnyi távolságból. Az állatok élőhelye melletti tájékoztató szövegek igazán meglepő információkkal szolgáltak, nem beszélve tanáraink szóbeli kiegészítéseiről. Ez a pár óra tökéletes ötvözete volt a pihenésnek és tanulásnak.

Talán jól mutatja a kirándulások színvonalát és érdekességét, hogy minden biológiában érdekelt végzős diák részt vett rajta, annak ellenére, hogy mi már sokadik alkalommal mehettünk ilyesmire.

Az ilyen események mindig rendkívüli élményekkel szolgálnak, és személyes véleményem szerint, mindenképpen erőt adnak, inspirálnak, hiszen olyan helyekre juthatunk el, olyan emberekkel találkozhatunk, amit sosem gondoltunk volna. A legújabb tudományos élet morzsái is felkeltik az érdeklődésünket, mivel efféle dolgokról a tankönyvek sem írnak. Közösségformáló hatása is vitathatatlan, hiszen egy együtt töltött nap mindig jó szolgálatot tesz iskolai kapcsolatainknak.

Ezúton köszönjük a szervező tanároknak a különböző tanulmányi kirándulásokat, melyek életre szóló emlékeinkké váltak!

Tarjányi Eszter 12.E

... Mikor megérkeztünk Budapestre, elsőként egy szabadtéri kiállítást néztünk meg, amely már az agykutatás hetéhez kapcsolódott. Hiszen a kirándulásunk egyik fő célpontja a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontja volt, ahol az agykutatás hetének keretein belül érdekes kísérleteken vehettünk részt. Az egész kutatóközpont az MTA egyik nagyon modern épületében található. Mielőtt elkezdődtek volna a kísérletek, egy vetítésen vettünk részt, amiből megtudhattuk, hogy mi is történik az űrhajósok agyával, amikor a világűrben tartózkodnak. Ezután következtek a kísérletek. Egy tágas, világos, terembe invitáltak bennünket, amelynek az egész mennyezete üvegből volt. Itt különböző szigetszerűen kiépített állomásoknál különféle érzékszerveinkkel kapcsolatos kísérleteket próbálhattunk ki – ilyenek voltak például a hallási illúziók, (gondoltátok volna, hogy az illúzió nem más, mint az érzékek torzulása?) vagy például a vizuális illúziók is. Megismerkedhettünk a változási vakság fogalmával is, ami egy nagyon érdekes jelenség, és a hétköznapokban is előfordulhat bárkivel. A jelenség lényege, hogy a látott képben valamilyen változás következik be, melyet a résztvevők nagy százaléka nem vesz észre (még akkor sem, ha a változás igen jelentős). A résztvevők tesztelhették az emlékezetüket különböző vizsgálatokkal, és „agytornát” is végezhettek. Kitölthettünk egy tesztet is, amelyért a helyszínen garantált ajándékot is választhattunk (pl.: agyalakú radírt, „Agykutatás hete” feliratú tollat, vagy kitűzőt, valamint különféle tudományos folyóiratokat). Miután minden állomást meglátogattunk, utunk a Camponába vezetett, ahol a Tropicariumban töltöttük a délutánunkat. Itt a társaság szétszéledt, és mindenki kedvére gyönyörködhetett a különlegesebbnél- különlegesebb halak látványában. A halakon kívül trópusi madarakat is láttunk, amelyek szabadon röpködhettek a „trópusi rész” területén. A krokodilokat nem nagyon zavarta, sem a látogatók látványa, sem az imitált „trópusi eső”. Egy külön részen pókokkal, skorpióval, békákkal és majmokkal is találkozhattunk. Szerencsénkre, erre a részre pont akkor érkeztünk, amikor az etetési idő volt, így láthattuk, ahogyan a nyílméreg békák a kicsi tücsköket bekapdossák. Az én személyes kedvenceim a tengerimalacok voltak, amelyekről egy érdekes új információt tudtam meg: a kis vinnyogó hang, amit kiadnak, az kimondottan az embereknek szól. Jelentése: „Üres a hasam, kérek enni!” J. Természetesen én kikaptam tőlük egy répát, amitől nagyon népszerűvé váltam a körükben, miután felkínáltam újra nekik.

A cápákkal teli, fejünk feletti akvárium is mindenkit lenyűgözött. Itt számos fénykép készült sokunkról (szerencsénkre a cápák is nagyon fotogének voltak). A kijárat előtt volt a rája-simogató, ahol saját felelősségére bárki megkoronázhatta a délutánját egy cuki rája megsimogatásával. Négykor volt a gyülekező a busznál, ahol mindenki leadhatta a Tropicariumban kapott tesztet, ezt sokan meg is tették. Állíthatom, hogy egy hatalmas élménnyel gazdagodtunk aznap mindannyian.”

Hunyadi Enikő 12. c

Kövessen minket a Facebookon is!