Amire büszkék vagyunk
Szántó Piroska festő, grafikus, író, kiváló és érdemes művész 1913. dec. 7-én született Kiskunfélegyházán. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, magántanulóként érettségizett 1931-ben. Ősszel már az Iparművészeti Főiskolán tanult grafikát, de egy év után átiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára Szőnyi István osztályába, ahonnan baloldali politikai tevékenysége miatt kizárták. Ezt követően Rázsó Klára magániskolájában Vaszary János tanfolyamát látogatta.
1934-ben csatlakozott a Szocialista Képzőművész Csoporthoz, majd annak jogutódjához, a Szocialista Képzőművészek Társaságához. 1937-ben Bálint Endre hívására ment először Szentendrére, ahol a Korniss Dezső és Vajda Lajos körül csoportosuló fiatalok köréhez csatlakozott. 1945-től az 1948-as feloszlatásáig az Európai Iskola tagja. 1948-tól nem állíthatott ki, csak tízévi szünet után nyílhatott tárlata a Csók István Galériában. Korai stílusát jellemzően az expresszív kifejezésmód határozta meg, majd a 40-es évek elejétől a szürrealisztikus vonások jelennek meg művészetében.
A természettel kialakított bensőséges kapcsolata mindvégig művészetének egyik alapvető jellemzője maradt. Az 50-es években Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy és Radnóti műveinek illusztrálása jelentett megélhetést számára. Művészetébe mélyen beépült a népi hagyományok tisztelete és szimbólumvilága.
1951-ben ment feleségül Vas István költőhöz (első férje Seiden Gusztáv fotóművész volt). A 70-es években indította el az életpályájának hátralévő idejét átívelő Szerelmesek című sorozatát, amelyet egyfajta összegezésnek érzett. Irodalmi értékű elbeszéléseiben Szántó Piroska életének fordulópontjairól vall, és kortársainak állít emléket (Bálám szamara - 1982; Forradalmi szvit - 1989; Akt - 1994).
Életművének jelentős részét 1988-ban a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta. Elismertségét hazai és külföldi kitüntetések, díjak jelzik: 1958: Munkácsy-díj II. fokozat, 1965: Certaldo, ezüstérem; 1971: Munkácsy-díj I. fokozat; 1973: nívódíj; érdemes művész, a Munka Érdemrend arany fokozata; 1983: Kossuth-díj; 1987: kiváló művész, 1992: Pro Urbe Budapest kitüntetés; 1994: a Magyar Köztársasági Érdemrend polgári tagozatának középkeresztje.
A kapcsolat Szántó Piroska és Kiskunfélegyháza között sokáig távolságtartó volt, mígnem egy lelkes csoport közvetítő munkája eredményeképpen újra egymásra talált művész és városa. 1998-ban a már nagybeteg alkotó boldogan küldte haza képeit, s maga is meglátogatta gyermekkora meghatározó színtereit.
A díszpolgári címet 1998. július 9-én adományozta a város képviselő-testülete Szántó Piroskának nem sokkal azelőtt, hogy az 1966-ost követően 1998. augusztus 19-én Szántó Piroska életművét bemutató kiállítás nyílt a Kiskun Múzeumban. Az indoklás az európai rangú festő művészetének főbb vonásai közül kiemeli a szülőhely, a gyökerek szerepét az életműben, utalva arra, hogy „műveiben gyakran feltűnik meghatározó gyermekkori élménye, az alföldi táj, a félegyházi városkép, a piactér, ahol laktak - sajátos hangulatával, színeivel. A gabonapiac nyüzsgése és a Kukucska-piac színes világa mélyen bevésődött a fiatal lány élményvilágába. Fő motívumai közül a lovak talán legkedvesebbek voltak lelkének, a Korona utcai büszke fiákeres négylábúak éppúgy vissza-visszatérnek alkotásaiban, mint az egykori búzapiac fáradt, öntudatos parasztlovai.”
A művész boldogan vette tudomásul szülővárosa szeretetének jelét. Azonban a címet dokumentáló diplomát az augusztus 20-ai ünnepi képviselő-testületi ülésen már nem vehette át: 1998. augusztus 2-án elhunyt. Szántó Piroskát szülővárosa és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma saját halottjának tekintette.
Az 1998-as nagy retrospektív kiállítást követően 2000 óta része a Kiskun Múzeum állandó kiállításának egy Szántó Piroska-gyűjtemény. 2013-ban a Kiskun Múzeumban, a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban és a Művelődési Központban nyílt gyűjteményes kiállítása.
(A felvétel 1997-ben a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban készült, a művészt Rosta Ferenc igazgató kérdezte.)
