Amire büszkék vagyunk
A Korona helyén már 1792-től állt a híres „Nagy Vendég Fogadó”, amelynek mindennapi szóhasználattal, csak „Duttyán” volt a neve. A régi vendéglő a mai Petőfi tér közepéig nyúlt be. Nagy, híres és kedvelt vendéglő volt, Pest és Szeged között a leglátogatottabb pihenőhelye az utazóknak. A félegyháziak is szerették s ragaszkodtak az öreg épülethez. A Duttyán azonban, az idő múlásával, már nem felelt meg a kor követelményeinek.
1883-ban Félegyháza város képviselő-testülete részéről megfogalmazódott a gondolat, hogy „ a városnak napról-napra nagyobb a kereskedelmi forgalma, s ehhez mért fejlődésének megfelelő vendéglő kiépítése szükségeltetik.” Helyét is kijelölték: a városháza és a Kocsis Sándor-féle ház közötti területen. Az új vendéglő tervezésére és felépítésére pályázatot írtak ki. A meghirdetett pályázati felhívásra többen jelentkeztek. Először, 1884. március 16-án Pártus Gyula (1845-1916) és Lechner Ödön (1845-1914) nyújtott be tervrajzot, amelynek elfogadását a szakmai bizottság támogatta, de a városi közgyűlés a tervet nem tartotta megfelelőnek.
1885. február 2-án Szentpály József is készített egy tervet, amit a közgyűlés elé terjesztettek. Több módosító javaslat és átdolgozás után ezt a tervet fogadta el a város és 1885. szeptember 12-én Szentpályval megkötötték a szerződést az új vendéglő felépítésére. Pártos Gyula vezette az építkezést; a kivitelezők Jiraszek Nándor és Krausz Lipót vállalkozók voltak. A munkát 77 400 forint összegért vállalták el.
Az építkezéshez 80 ezer forintos kölcsönt vett fel a város, a Pesti Hazai Első Takarékpénztári Egyesülettől. Szükség volt a kölcsön felvételére, hogy az igényeknek megfelelő vendéglőt és szállodát építhessenek. A munkák gyorsan haladtak. 1886 júliusában már megtartották a „bokréta ünnepély”-t. A felépült vendéglő épülete állt egy „színházi és táncvigalmi” díszteremből (nagyteremből), 2 mellékteremből, 21 szobából, kávéház, kocsma, nyári mulató, pince, konyha, istálló, kocsiszín és egyéb mellékhelyiségekből.
Különösen nagy súlyt fektettek az új vendéglő nagytermének feldíszítésére, bebútorozására. Lengyel Lőrinc szegedi kárpitos vállalkozó készítette el a 3 ablakra, illetve erkélyajtóra vörös chapatatlaszból, aranyozott pálcikákkal és selyemrojtokkal díszített függönyt. Ezenkívül 2 darab tükröt reneszánsz, mosható aranyozott rámával, belga üveggel; 2 darab csillárt, a „Ditmár -féle” cég rajza szerinti kivitelezésben és 100 darab Thonet -féle széket barna faüléssel. Az építkezés végső költsége 90 ezer forint volt. 1887. január 19-én társas-ebéddel egybekötött ünnepséggel nyitották meg a Korona Szállót.
A félegyháziak már az építkezés ideje alatt is büszkélkedtek az új épülettel, ami nemcsak vendéglő céljára épült, hanem kulturális funkciót is betöltött. Molnár László (1857-1925) félegyházi származású kiváló magyar színész így üdvözölte:
„Thália, a színészet istennője rozoga hajlékból palotába vonul, porfészekből boltíves terem díszes falai közé.”
Itt működött a Széchenyi korába visszanyúló „Úri Kaszinó Egyesület” is. A város gazdagabb polgárai híres nagy bálokatrendeztek a Koronában.
A reprezentatív épület főhomlokzatán a középrizalitot két korinthoszi fejezetű falpillér határolja. Három nagyméretű ablakát babérkoszorú díszíti. A ház belső építészeti megoldása méltó a külsőhöz. Gyönyörű márványlépcső – bronzkorláttal védve – vezet az emeletre, ahol tekintélyes oszlopok tagolják a teret, ahonnan a nagyterembe lehet belépni. A Korona épületén a megnyitás után – már 10 évre – kívül és belül teljes felújítást kellett végezni, mert az igen elhanyagolt állapotban volt.
Az elmúlt 100 év újra indokolttá tette, hogy az épületet restaurálják. 1994-ben került sor a korábban elkezdett felújítási munkák folytatására és befejezésére. A nagy munkák során a padlástérből 200 négyzetméter területet beépítettek. A csillárokat – eredeti dokumentumok alapján – Eskulits Tamás (1947-) szobrászművész készítette el. A belső térben, a lépcsőfeljáró mindkét oldalon szabaddá lett téve, a lépcsőket és a díszkorlátot helyreállították.
