Nem élt hiába, mert mindig valakiért élt
Képgaléria
Fájdalommal, bensőmben mély szorongással, a halottat szerető családtagok iránti együttérzéssel állok itt osztályfőnököm, tanárom, kollégám és nyugdíjas társam, dr. Tóth Józsefné Hideg Anna vasdiplomás pedagógus urnája előtt, hogy résztvétnyilvánítással emlékezhessek az emberi élet végességére.
Amikor az Édesanya elvesztésének szomorú ténye, a gyász némaságba veszi a családot, volt kollégák, pályatársak lélekben az egykori személyes kapcsolatok emlékképei munkálkodnak másképpen és változatos különbségekkel jutunk arra a ki nem mondott megállapításra, hogy a meghalás nem csupán vég, sokkal inkább az ember személyiségfejlődésének befejező szakasza, amelyben meg kell békülnünk a halállal.
Csendesen kimondhatjuk, hogy mi, gyászoló élők, hogy ebben a megbékélésben benne van a saját létünk végességének figyelmeztetése is, azzal a tényfelismeréssel, hogy halottunk, barátunk, kollégánk, pályatársunk nincs már az élők sorában, ezentúl csupán az emlékekben, érzésekben él tovább, bennünk és általunk!
„…semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni…
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni..
A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben.”
Szomorú esemény folytán gyűltünk össze, elbúcsúzni egy mindannyiunk szívéhez közel álló embertől, akinek – Márai Sándor előbbi gondolatához kapcsolódván – sugárzott lényéből a szeretet, számtalan formában megnyilvánulva, egész életén átragyogva.
51 évet tanított, s egyben a tanulók nevelésével is foglalkozott. Tanítói oklevelét 1947-ben, a kiskunfélegyházi Constantinum Tanítóképzőben, a tanári diplomát matematika-kémia szakon Szegeden 1953-ban kapta. Munkahelyei Kiskunfélegyházán voltak:
- 1947- 1948-ban Constantinum Általános Iskolában
- 1949-1950-ig Szegedi úti Általános Iskolában
- 1951-1983-ig Móra Ferenc Általános Iskolában folyamatosan matematikát és kémiát tanított 1983-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig.
- Munkáját tovább folytatta:
- Dózsa György Általános Iskolában és a
- Darvas Általános Iskolában.
Igaz megállapítása magáról ez volt, amit sokszor kifejtett:
- Sokszor érzem, hogy ez a pálya, hivatás, s ha újra kezdhetném, akkor újra tanár lennék. Bízom a felnövekvő nemzedékben, optimistán szemlélem a lehetőségeket, s remélem a tudomány, a technika fejlődésével egy szebb világban élhetnek.
Ki volt dr. Tóth Józsefné Hideg Anna vasdiplomás pedagógus?
Nemcsak oktatott, hanem nevelt is. Lámpásként világított, így formálta a fiatalokat. Kötelességtudásra és becsületességre tanította a rábízott tanulókat.
Számára igazi hivatás volt a pedagógus pálya. Feladatait hivatással tudta felemelni azzal, hogy egész lényét, a szívét adta a munkába.
Tudta, hogy a kötelesség együtt jár a pedagógiai hivatással. Mint kiváló nevelő vallotta, hogy az élet az eszmék áramlása között telt el. Az eszmék feszítik a gondolatot, s viszik célhoz az embert!
Tanulókkal foglalkozó csoportmunkánál szükség volt a tartalomra, célra, hajtóerőre, mert ezek egysége formálta közösséggé osztályának munkacsoportját. Szerette hivatását.
Munkájára jellemző volt, hogy tökéletesen dolgozott. Szerénysége csak ezt engedte meg, nem volt szüksége dicsőségre.
Minden munkáját a lelkiismerete emelte hivatássá. Legjobb tudását adta önmagából, mert tudta, hogy ezzel iskolája közösségén segít. A pedagógus hivatást, csak odaadással lehet végezni.
Mint pedagógus, mindig az emberek segítségére, hasznára akart lenni, hivatását így töltötte be, akadályt maga előtt nem ismert.
Kollégáiban, tanítványaiban, a Pedagógus Nyugdíjas Klubban, valamint a Móra Ferenc Közművelődési Egyesületben annak tagjai között is mindig csak a jót látta.
Hisz személyiségére jellemző volt a derű, vidámság és a bizalom.
Mint nyugdíjas kolléga is, közöttünk jól érezte magát, mert a becsületes, sok küzdelemmel és kitartással érte el mindig a célját, szinte élvezte legtökéletesebben a jól érdemelt jutalmat és a lelki békéjét, amelyből a szeretet áradt.
Hisz egész élete folyamán a hivatása magaslatán állt!
Nem élt hiába, mert mindig valakiért élt:
Családjáért, unokáiért, hivatásáért, mindannyiunkért.
Drága Nusi Néni!
Mindannyian, el nem múló szeretettel megköszönjük, hogy a miénk voltál, belőled mi is kaptunk, általad mi is gazdagodtunk.
Most már látjuk:
- Minden, ami él, mulandó, Bánat és öröm elrepül. Ami tartós tud maradni, Az az emlék egyedül.
Emlékedet örökké megőrizzük:
- A forrás árad, s nem kíván magának sem kitüntetést, sem köszönetet. Életed is csupa önajándékozás! A jó Isten számon tart minden csöppet, amit odaadtál / Fritz Schmidt – König/
Isten Veled!
Kiskunfélegyháza, 2015. augusztus 17. Felsőtemető
Laczkóné dr. Szabó Klára
