Nekem az Úristen csodálatos ajándékot adott
- Mik voltak azok a legfontosabb mozzanatok, inspirációk, amiért a ,papi hivatást választotta?
- Gyermekkoromban a szülőfalumban, Inárcson édesanyám sekrestyés harangozó volt, több mint 30 évig. Legfiatalabb éveimet a templomban, vagy amellett töltöttem. Jó lelkipásztorok voltak körülöttem, akiknek a példája, papi magatartása szimpatikus volt. A 8. osztály befejezésekor erősödött meg bennem az elkötelezettség. Jelentkeztem a váci püspök atyánál, aki a szegedi szemináriumba küldött tanulni.
Akkor még nem volt autópálya. Az 5-ös főúton Félegyházán keresztül vezetett az út. Itt mindig megálltunk hosszabb-rövidebb ideig egy technikai szünetre, kávézásra, pihenésre. Én ilyenkor bementem a Sarlós Boldogasszony templomba. Akkor még eszembe sem jutott az, hogy egyszer én leszek a plébánosa ennek a templomnak.
- Soha nem kérdőjelezte meg a döntését, hogy a papi hivatást választotta?
- Nem! Olyan, hogy megbántam volna, vagy csalódtam volna, ilyen nem volt. Nyilván voltak keserves időszakok, hiszen immár a „második csillagzat” alatt szolgálok, átélve a rendszerváltást is.
- Pappá szentelése óta több helyen teljesített szolgálatot. Ez a hivatás azok közé tartozik, ahol nem lehet válogatni a szolgálat helyszínei között. Ez sem zavarta soha?
- Nem. Az emberek a mai napig nem érzik, hogy mi teszünk egy engedelmességi ígéretet. A szenteléskor a püspök a nyilvánosság előtt, a szentmisében felteszi a kérdést, ami így hangzik: ígérsz-e engedelmességet nekem és utódaimnak? Vagyis, az engedelmesség nem személyhez kötött, hanem a mindenkori püspök, vagy egyházi elöljáró személyéhez. Én ezt soha nem szegtem meg.
Amikor Félegyházára jöttem, akkor itt nagyon szomorú állapotok voltak. A templom, a plébánia, a kálvária romokban. Talán a Kalmár-kápolna volt egy kicsit jobb állapotban. Azt sem tudtam, hogy hol lehetne valamit elkezdeni. Ez azonban késztetés volt számomra.
Sikerült mindent felújítani. Ebben segített az érsek úr, az egyházmegye, a hívők és több jó szándékú vállalkozó. De fél Európát végigkoldultam ahhoz, hogy összegyűljön az 500 millió forint, ami szükséges volt a munkálatokhoz.
- Az egyházközség fontos szerepet tölt be a város életében. Éppen ezért nem mindegy, hogy vezetője milyen kapcsolatot ápol az elöljárókkal. Hogyan alakult ez az ön idejében?
- Tisztelettel emlékezem Ficsór József polgármester úrra. Rövid idő alatt baráti munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Mindenkor, mindenben kereste a lehetőséget, hogy segítsen.
Amikor ide jöttem elmondtam a képviselő-testületnek, hogy milyen állapotokat találtam, és mit szeretnék tenni. Ők azt mondták, minden úgy jó, ahogy az atya csinálja. Persze voltak néha konfliktusok. Én azonban – és ennek örülök – mindig konok voltam, a problémák pedig megoldódtak.
- Új szolgálat vár önre. Mi is ez pontosan?
- Két diszpozíciót kaptam az érsek atyától. Felmentettek az itteni esperesi feladatok alól, és az egyik új munkám a kalocsai egyházközségek gondnoki feladatának ellátása lesz. Én azonban nem szerettem volna csak irodában dolgozni, ezért kértem, hogy lehessen plébániám, közösségem. Kérésemet elfogadta az érsek úr, így lettem Izsák plébánosa.
H. S.
Fotó: Szász András
