„Es ist wichtig, Sprachen zu beherrschen” - „Fontos nyelveket tudni”
Képgaléria
Egy nyelvet elsajátítani bizony hosszú és fáradságos munka. Élő, idegen nyelvi környezetben önmagunkat kipróbálni, idegen nyelvet beszélőkkel kommunikálni, beszélgetni nagyszerű dolog. Persze, bátorság is kell hozzá. A Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium 9/A és 9/S osztályából 30 tanuló - Dobó Aliz, Szana Beáta és Kovácsik Zita tanárok kíséretében - vállalkozott erre a hét napra és eljött Ausztriába, a mesébe illő hegyei között rejtőzködő kis faluba, Obervellachba.
Ezek a tanulók legyőzték az idegen nyelven való megszólalás félelmét, és napról napra egyre ügyesebben, bátrabban kérdezősködtek a helyiektől. Sokkal gyorsabban és megbízhatóbban lehet elsajátítani az egyes beszédfordulatokat, formákat a valós környezetben. Nem beszélve arról az élményről, amit minden sikeres párbeszéd után érez a tanuló, és ami kellőképpen motiválja a továbbtanulásra.
Délelőtt a gyerekek 3 csoportban tevékenykedtek. Két csoport német, illetve angol órával kezdte a napot, a harmadik pedig kérdezz-felelek kalandtúrán vett részt. Három és négyfős csoportokban a falu ismert lakosairól kellett tudakozódniuk, házszámok alapján tulajdonosokat beazonosítaniuk, képek alapján épületeket megkeresniük, fényképet készíteniük és azt előhívniuk, vagy egy helybélivel interjút készíteniük. Ez nem volt egyszerű feladat. Először magyarról le kellett fordítaniuk a kérdéseket németre, majd bátorságot gyűjteni, és az utcán, vagy üzletekben megszólítani embereket, megkérni őket, hogy válaszoljanak a kérdésekre. Ahogy teltek a napok a tanulók egyre bátrabban és ügyesebben vettek részt a játékban és ráadásul, még élvezték is.
Akik addig német és angol órákon voltak, a városba mentek információt gyűjteni, a harmadik csoportnak pedig kezdődött a nyelvóra. A délutánok kirándulásokkal teltek, amelyekről aztán a meleg vacsora után összefoglaló órát tartottunk. A nap végén a tanulók német és angol nyelvű naplót írtak.
Esténként pingpongoztunk, beszélgettünk és előkerültek az otthonról hozott játékok is. Utolsó nap a vacsorát követően a csapatoknak elő kellett adniuk a délelőtt kiadott és teljesített feladatot, miszerint minden csapatnak interjút kellett készítenie egy helyi lakossal, illetve a kitalált csapatnévhez találó verset írnia. A kommunikációs vetélkedőn a gyerekek nagyon izgatottak és lelkesek voltak, sokat készültek, hogy a legjobban teljesítsenek. Vendégadónk, Lázár bácsi értékelte a feladatlapokra adott válaszokat, a csoportok munkáját jutalmazta.
Kirándultunk a Reisseck hegycsoporthoz, amely rideg szépségével bűvöli el a látogatókat. Fogaskerekűvel jutottunk fel a magasba, miközben maradt időnk a lélegzetelállító kilátásban is gyönyörködni. Az utat két átszállással tettük meg kb. 25 perc alatt, és mindeközben 1517 méteres szintkülönbséget tudhattunk magunk mögött. Útközben megfigyelhettük a növényvilág változását, ahogyan a lombhullató erdőktől a tűlevelű erdőkön át eljutottunk a fűvel gyéren benőtt sziklákig, melyeket a csúcsokon még hó borított.
Verőfényes napsütésben sétáltunk tengerszemek között 3150 méter magasan a Mölltaller-gleccsernél. Programunkban egy kis hajókázás is szerepelt az Ossichai-tavon. Gerlitzen az Ossichai-tó lábánál terül el. A csúcsra a Kanzelbahn nevű kabinos felvonóval jutottunk fel. Csodálatos kilátás nyílt a magasból a völgyben elterülő tóra és a környező villachi hegyekre. Majd apró laboránsokká váltunk a Bioshaus-ban. Megismerkedtünk Ludwiggal, a földigilisztával, „aki” oly áldásos munkát végez kertjeinkben, beszélgettünk a víz körforgásáról. A vízi laboratóriumban láthatóvá vált Paula, a vízibolha, boncoltunk tehénszemet, tornáztattuk szemünket a varázsrajzokon. Később a rengeteg vízeséssel tarkított mallnitzi tanösvényen tettünk egy sétát, ahol rengeteg csodálatos fénykép is készült.
Egyik túránk a szállásunk melletti Groppenstein szurdokhoz majd a Ragga-szakadékhoz vezetett, ahol egy keskeny fahídon haladtunk a Ragga-folyó mentén, míg alattunk a folyó vadul zubogott évszázadok óta mélyülő medrében. A túra közepesen nehéznek számít, tanítványaink remekül bírták a szurdok-túrát.
Jártunk Landskronban (Affenberg) a majmok hegyén is, ahol közvetlen közelről figyelhettük meg ezeknek a kedves lényeknek mindennapi tevékenységét. A Malta Hochalmstrasse az egyik legszebb alpesi út, amelynek végén a Kölnbreini-gáthoz értünk, amely a legmagasabb víztározó fal Közép-Európában. Diákjainknak hihetetlen élményt jelentett a gátról lenyúló Airwalk kilátóplatformon való fotózkodás.
Eljutottunk Heiligenblutba, amely 1288 méter magasan fekszik a Großglockner lábánál. Itt volt lehetőségünk aranyat mosni. Örültünk, hogy ismét sikerült ezen részt vennünk, mert a gyerekeknek ez az egyik legnagyobb élmény. Felvonóval a 2800 méter magasan fekvő Scharekre jutottunk, ahonnan Ausztria legmagasabb csúcsát, a Grossglocknert napsütésben csodálhattuk meg. Később a hegy lábánál éhes mormotákat is etettünk.
Az együtt töltött idő hasznos volt, önállóságra nevelt, a nyelvi kommunikáció fontosságára ráébresztette a gyerekeket, az élmények pedig önmagukban is marandandóak valamennyiünk számára.
Dobó Aliz, német nyelvi munkaközösség-vezető, a program szervezője
