In memoriam Rádi Dezsőné Ocskó Erzsébet (1949-2015)
Tisztelt gyászoló Család! Minden halál fájdalmas, szomorú szívvel tölti el azokat, aki egy szeretett vagy tisztelt személyt veszítenek el. Fokozott a fájdalom, amikor a halál váratlanul, előkészületlenül éri a hozzátartozókat.
Ez történt most is, amikor megdöbbenve hallottuk a hírt, hogy itt hagyott bennünket, s az égi hazába költözött Rádi Dezső Tiborné, a feleség, a szerető édesanya, nagymama, anyós, a tanítványok ezreinek Erzsike nénije.
Aki ugyan nyugdíjas nevelőként, de aktív életet élt ma is, készült, mint drámapedagógus, immár 15 esztendeje az új tanévre a művészeti iskolába. Sajnos, az utolsó drámaóra véget ért, 2015. augusztus 24-én lezárult egy gazdag, sikeres, eredményekben gazdag pedagóguspálya.
Ki is volt Rádi Dezső Tiborné Ocskó Erzsébet?
1949. június 17-én született Kiskunfélegyházán kisiparos családban, szeretetteljes légkörben nevelkedett. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Pedagógus pályáját Fülöpjakabon kezdte képesítés nélküli nevelőként. Közben magyar-ének szakos tanári diplomát szerzett. Első iskolája mély nyomokat hagyott benne, legelső osztályával máig tartotta a kapcsolatot. Első munkahelyét nem feledve később sokat tevékenykedett a Fülöpjakabi Ifjúságért Alapítványban.
Fia születése után a Bajcsy Zsilinszky Endre Általános Iskolába került, munkaközösség-vezetőként segítette kollégái munkáját, melyet állami kitüntetéssel is elismertek. Az iskola megnyitásától nyugdíjba vonulásáig a Platán Utcai Általános Iskolában tanított. Humán munkaközösség vezetőként, szaktanácsadóként, megyei szakértőként sokat tett a magyar nyelvért, a tanítás minőségéért.
E száraz adatokat Erzsike gazdag tartalommal töltötte meg. Életének két fontos pillére volt, a család és a pedagógus hivatása. Példás volt a szüleivel, s gyermekeivel, Orsival és Dezsővel való törődés, gyermekeinek a szépre, a jóra nevelése. A szeretetteljes légkör, aminek megteremtéséért mindent megtett, sokszor erőn felül is, hogy családjának mindene meglegyen. Küzdelmekkel teletűzdelt élete volt, de legalább megadatott neki, hogy utolsó éveit nyugodt légkörben tölthette. Ezeket az éveket &bearanyozta a nagyon szeretett unokája, Gergő, aki élete utolsó pillanatában is vele volt.
Ugyancsak megtett mindent az iskolában, tanítványai körében. Arany János akár Erzsikéről is írhatta volna:
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl.”
Kedves Erzsike!
Te tehetséged, szorgalmad minden kincsét szétosztottad tanítványaidnak. Felejthetetlenek iskolai, városi ünnepi műsoraid, a színjátszósaid szereplései, a vetélkedőkön való szerepléseitek, az irodalom óráid. De ha kellett, a másik szakodat, az éneket is tanítottad, hisz a zene mindig életed része volt. Középiskolás korodban lelkes tagja voltál az Ifjúsági Vegyeskarnak, majd lelkesen szervezted a találkozókat. Később a Zenebarátok Kórusának alapító tagja lettél. Lelkesedéseddel mindig magaddal tudtad ragadni tanítványaidat, a körülötted lévőket is. Mint a versenyek zsűrielnöke vagy tagja mindig szeretetteljes tanácsokkal, biztató szavakkal láttad el a versenyezőket. A résztvevő gyerekek számára felejthetetlenek voltak az immár 25 éve általad szervezett, s a családi összefogással lebonyolított nyári tanyatáborok.
Akik látták, láttuk, a mai napig nem felejtjük a rendszerváltás utáni első szabad március 15-i városi ünnepélyt, melyet Fekete Pál tanárral, országgyűlési képviselővel, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület alapító elnökével rendeztetek a Petőfi téren. Ennek az egyesületnek Erzsike is alapító tagja volt. Az ő nevéhez fűződik a Fekete Pál Emlékverseny elindítása.
Három szóban foglalnám össze Rádi Dezsőné Erzsike pályáját:
Magasfokú felkészültség, elhivatottság, gyermekszeretet.
Ez volt ő! Nagyon nehéz erről múlt időben beszélni, hisz még tervei voltak, készült az új tanévre, a művészeti iskolába.
Kedves Orsi és Dezső!
Tudom, hogy nagy a fájdalmatok, ezen én és a jelenlévők enyhíteni nem tudunk. Ami egy kis vigaszt jelentsen számotokra, hogy édesanyátok sikeres, gazdag pályát járt végig, a gyermekek sokaságát tanította, nevelte a szépre, jóra, sok emberben, s a városban hagyott nyomokat maga után.
Pedagógusmunkája a sok gond mellett sok örömet is jelentett számára. Kollégái szerették, becsülték, hisz mindenkihez volt kedves szava, becsülte, értékelte mások munkáját. Egyet nem szeretett, a hanyag, fél munkát, s ez az igényesség jellemezte egész életét, s tudom, hogy titeket is erre nevelt, s élete példa előttetek.
A város is értékelte munkáját, kétszer is megkapta a Kiskunfélegyháza Város Ifjúságának neveléséért kitüntetést.
Drága Erzsike!
Fájó, szomorú szívvel búcsúzunk Tőled, köszönjük kedvességed, igazi példamutató családanyai, pedagógus életed, köszönjük, hogy voltál nekünk. Volt kollégáid, tanítványaid, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület tagjainak nevében az emlékező vers soraival búcsúzom:
„Nem hal meg, kit eltemetnek
Csak az hal meg, akit elfelednek.”
Igérjük, emléked megőrizzük. Isten Veled, nyugodj békében!
Elmondta 2015. augusztus 28-án, 14 órakor az Alsó temetőben Kapus Béláné, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület elnöke.
