Arcok a piacról
Évike zöldségek árusításával kezdte pályafutását, de végül hagyta, hogy a virágok iránti szeretete más irányba sodorja. 15 éve egy kecskeméti tanfolyamon tanulta meg a virágkötészet fortélyait. Azóta is nagy szeretettel végzi munkáját. „Virágokkal foglalkozni öröm, és egyben fáradtság is“ – mondja.
Munkatársaival együtt hajnalban kel, időben indulnak a szigetszentmiklósi virág nagybani piacra, hogy kora reggel már friss virággal várják a félegyházi vevőket.
Mert bizony sokan megfordulnak a virágos stand előtt. Amíg beszélgetünk, folyamatosan érkeznek a vásárlók: akad aki egy szál rózsát, más egy egész csokorravaló kardvirágot kér Évi nénitől, aki állítja: ha lát is rosszkedvű embert érkezni a piacra, miután megveszi a virágot, bizonyosan kivirulva távozik. Évi néni szerint igaz lehet a közmondás: „Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet.“
Rengeteg a szép virág a vázákban, a ládákban. Van frézia, tulipán, krizantém, különböző palánták, évelők és egynyári virágok... Most éppen árvácskák sorakoznak az asztalon, várva, hogy valaki végleges helyükre vigye őket egy kertben, vagy virágládában. Évi néni tapasztalatból tudja, hogy látványuk öröme szebbé teszi majd a vásárló mindennapjait.
– Az lenne a legjobb, ha mindenki tartana otthon virágot! Egyetlen szál jobb néha, mint a gyógyszer – javasolja Évi néni. Szerinte kivirul tőle a lakhely és az emberek lelke is.
V. K.
