In memoriam Fekete Pál
Fekete Pál Kiskunfélegyházán született 1939-ben, kisiparos családban. Hamar kitűnt éles elméjével, a mindent magába gyűjtő, tágra nyílt szemével. A Petőfi Sándor Gimnázium tanulójaként korán megmutatkozott sokoldalúsága. Tehetséges versíró, kiváló énekes, kiemelkedően jó képességű a matematika és a fizika területén. Nem volt magába húzódó, a tornászcsapat erősségeként szerzett babérokat, és öregbítette a gimnázium hírnevét. Társai szerették, felnéztek rá. Így hamar vezéregyéniséggé emelkedett.
Korától eltérően komolyabb, mint más kamasz; kritikusan szemlélte a világot. Nem vakították el a szólamok a szocializmus győzelméről, mert látta és tapasztalta nap, mint nap a körülötte lévő visszásságokat. 1956 októberében bátor kiállással hirdette, hogy változásokra van szükség az önkény, az egyoldalú diktatúra, a gyakran megalázó politikai gyakorlat ellen. 1956 kiskunfélegyházi diákhőse volt.
A megtorlás éveiben 8 hónapig előzetes letartóztatásba került, majd 6 hónapra szóló börtönbüntetéssel szabadon bocsátották. A szigorú elmarasztalásnak nemcsak a személyi szabadságának megvonása volt a része, hanem fényesen induló pályáját is kettétörték. Neki már nem szólhatott a szeptemberi csöngetés, az ország összes középiskolájából kitiltották. Később pályamunkásként dolgozott a MÁV-nál. A munka mellett érettségizett le Kiskunmajsán, majd Bócsára ment képesítés nélküli tanítónak. Életcélként tűzte ki maga elé, hogy tanít, nevel, s a jóra ösztönzi minden tanítványát.
A bócsai tanyákról 1959-ben bekerült Kiskunmajsára, eközben a szegedi József Attila Tudományegyetem levelező hallgatója lett. 1968-ban szerzett magyar-történelem szakon tanári diplomát. 1972-ig Kiskunmajsán tanított, majd hazatért szülővárosába. Tanári munkásságát a sokoldalúság jellemezte. Elfogulatlanul és tárgyilagos szemléletmóddal tanította a felnövekvő nemzedéket; ismeretterjesztő előadásokkal szélesítette, gyarapította mindazok tudását, akik érdeklődtek társadalmi, politikai kérdések iránt. Tanítványai rajongtak érte. Sokan az ő nyomdokán indultak el a pedagógus pályán. Sok kezdő tanár hospitált nála, így többek között a későbbi jó barát, Lezsák Sándor költő, lakiteleki könyvtáros, népnevelő.
Az 1970-es évek közepétől a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet szakfelügyelője, majd szaktanácsadója. 1988. június 6-án, az országban másodikként Kiskunfélegyházán megalakult a Közművelődési Egyesület, mely az Ő elnökletével vált elismert fórummá a város kulturális életében. A nyolcvanas évek közepén behatóbban kezdett foglalkozni a határon túli területek magyar kortársirodalmával. E témában érdekes, színes előadásokat tartott. Ez az irodalmi érdeklődés és tevékenység fűzte szorosabbra kapcsolatát Lezsák Sándorral. Többször járt Lakiteleken.
1987. szeptemberében részese a Lakiteleki Találkozónak. Ekkor született meg benne az elhatározás a csatlakozásról, mivel úgy érezte, hogy az itt született program lehet csak alapja a kívánt fordulatnak, a társadalmi változásnak. Ezt a programot képviselte, amikor indul jelöltként az 1990-es választásokon. Az első szabadon választott parlament tagjaként azon munkálkodott, hogy Magyarországon vérnélküli átmenettel valósuljon meg a többpárti demokrácia és az ország függetlensége.
1990-1994 között országgyűlési képviselő volt, az önkormányzati bizottság és a kormánykoalíció oktatási munkacsoportjának tagjaként a közoktatási és szakképzési törvény reformjáért dolgozott. 1994. decemberétől tagja volt a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlésnek, ahol a pénzügyi bizottságban képviselte a szakmai érdekeket.
1995. október 14-én hagyott itt bennünket, szeretett családját, feleségét, gyermekeit, félbehagyva nevelői, közéleti pályafutását. "Emlékezzünk Reá azzal a tudattal, hogy fedhetetlen személyisége, szabadság utáni mérhetetlen vágya, erős igazságérzete erőt adjon számunkra. Hiszem, hogy aki eme visszatekintést elolvassa és ismerte Őt, abban felötlik néhány saját emlék is" - mondta Kozma Huba, Fekete Pál temetésén 1995 októberében.
