Társai elmentek Megváltót nézni
Képgaléria
A Városi Könyvtár dísztermét megtöltő hallgatóságot először Csányi József, Kiskunfélegyháza polgármestere köszöntötte, majd Rosta Ferenc alpolgármester üdvözölte az érdeklődők előtt megjelent Lezsák Sándor költőt, írót, aki most kivételesen nem országgyűlési képviselőként, nem is az országgyűlés alelnökeként volt jelen, hanem az elmúlt 20 esztendőt versekbe, rímekbe szedő poétaként.
A Kairosz Kiadó gondozásában a 86. ünnepi könyvhétre elkészült kötetet Szakolczay Lajos irodalomtörténész méltatta a közönség előtt, majd a versek megszületésének idejéről, történetéről faggatta a szerzőt.
Lezsák Sándor elmesélte azt az iskolásként megélt rendhagyó irodalomórát, aminek a hatására megváltozott az irodalomhoz és a történelemhez való viszonyulása. Nemsokára úgy döntött, hogy tanítani akar, és az irodalommal szeretne foglalkozni.
A könyvbemutató est során a Móra Ferenc Gimnázium két tanulója olvasott fel verseket a kötetből, melyek megírásának történetéről és mondanivalójuknak a fontosságáról Lezsák Sándor és Szakolczay Lajos beszélgetett.
- A címadó vers Istenről, hazáról és szerelemről szól, melyekről nehezen beszélek, ezért inkább megélem őket – mondta Lezsák Sándor, amikor az irodalomtörténész megkérte, hogy mesélje el a költeménnyel kapcsolatos élményeit. A versek áhitata után, Faragó Laura népdalénekes csángó népdalokkal ajándékozta meg a költőt és a közönséget.
Lezsák Sándor tarsolyában vannak még drámák, esszék és gyermekversek is. Elárulta, hogy a közeljövőben még legalább három kötete vár kiadásra. Zárszóként maga a költő olvasott fel egy művet a könyvéből. Az estét egy megzenésített vers koronázta meg, melyet Fekete Zoltán, a Móra Ferenc Gimnázium tanára zenésített meg és adott elő.
Kállainé Vereb Mária a városi könyvtár igazgatója, mint az est házigazdája köszönte meg a jelenlévőknek azt a két órát, amelyben az irodalomról, a költészetről hallhattak nagyszerű gondolatokat.
A rendezvényt követően a jelenlévők megvásárolhatták a Társai elmentek MEGVÁLTÓT nézni című kötetet, amelyet Lezsák Sándor dedikált.
V. K.
