Leleplezték a Millenniumi Emlékművet
Képgaléria
A Házelnök ünnepi beszédében kifejtette, a vereckei emlékművet eleink határkőnek szánták. A 20. század azonban vérrel és könnyekkel rajzolta át a határokat. „Az emlékmű sorsában, mint cseppben a tenger tükröződik a magyarság 20. századi kiszolgáltatottsága: megcsonkították, átalakították, elbontották, a magyar helyett idegen emlékek megjelölésére használták” - fogalmazott. „Visszatekintve pontosan látjuk, hogy a magyarság a 20. század első évtizedeiben lezajlott európai dezintegrációnak miként vált vesztesévé. Feladatunk, hogy Magyarország a 21. század eleji nagy európai átrendeződésének ne vesztese, hanem lehetőség szerint nyertese legyen” - hangsúlyozta az Országgyűlés elnöke.
Az ünnepségen köszöntő beszédet mondott Kertész Péter, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark ügyvezető igazgatója. A jeles eseményen közreműködött Beregszászi Olga színművésznő, Borovics Tamás, Kaszás Attila-díjas színművész valamint Pál István Szalonna és bandája.
A Vereckei Millenniumi Határkő Emlékmű
Az első világháború előtt nem volt szokás, főleg nem a monarchia egyes tartományai között a határt határkövekkel megjelölni. Bereg vármegye lelkes patriótái azonban 1881-ben úgy döntöttek, hogy az ország északkeleti kapujában, a Beszkidek Vereckei-hágóján, ahol a történeti hagyományaink szerint a honfoglaló magyar törzsek Árpád fejedelem vezetésével az új haza földjére léptek, egy határkő-emlékművet állítanak. Az átkelőn 1881. szeptember 4-én emelt 4 m magas emlékkő alsó része négyzet alapú, hasábszerű, a felső rész négyoldalú, csonka gúla formájú, obeliszkszerű volt.
Az emlékmű útra néző, homlokzati oldalát a munkácsi vasgyárban öntött elliptikus formájú vastábla díszítette. A táblát csergallyak között a címer ékesítette. A címert íves feliratok egészítették ki: fölül MAGYARORSZÁG, alul pedig BEREGVÁRMEGYE. A díszes határkő az országba érkezőt, a távozót, a vándort és a kirándulókat egyaránt arra emlékeztette, hogy a Vereckei-hágó a magyar ember számára nem csupán természeti szépségével vonzó. Az obeliszk alsó, hasáb formájú részére szintén vastáblát erősítettek, amelyre az egyik kezdeményező, Kóródy Sándor, Beregszász tiszti ügyésze, publicista, költő szívhez szóló sorait rótták:
"Honfi, e bérczormon
szíved hevesebb dobogása
Jelzi, hogy ősi hazád
drága határa ez itt.
Itt hangzott egykor
riadó, csatakürtje Lehelnek;
Nagy Rákóczink itt
hullata búcsúkönyűt
Szent Kegyelet tüze gyul
itt minden csipkebokorban;
Oldozd meg saruid:
szenthely ez itt a hol állsz!"
Az avatáson elhangzott szónoki beszédekben hangsúlyozták: a határkő ne elválasztó jele legyen a magyar és lengyel földnek, hanem néma tanúként szemlélje Magyarország és Lengyelország ébredését!
A Bereg vármegyei Bereg című hetilap 1889. március 10-ei számában Janka Sándor vezércikkben hívta fel a figyelmet a magyarság kárpát-medencei megtelepedése 1000 éves évfordulójának közeledtére. Felvetése hatására Bereg vármegye 1889. április 10–11-én tartott rendes tavaszi közgyűlése felterjesztésben hivatalosan kezdeményezte a kormánynál a honfoglalás millenniumának megünneplését. A millenniumi ünnepségekből Bereg vármegye derekasan kivette a részét. 1896. július 20-án, a Vereckei-szorosban, Vezérszállás közelében a hegyoldal egyik szikláján emléktáblát avatott a honfoglalás tiszteletére. A Vereckei-hágón a korábban emelt határkő-emlékművet pedig díszesebbre cserélték. Az 1881-es emlékkő két eleme, új külsőbe öntve az új emlékműre is felkerült: a címertábla, és a Kóródy-vers apróbb változtatásokkal.
Az első világháború után a Vereckei-hágón két új állam, Csehszlovákia és az újra létrejött Lengyelország határát jelölték ki. A millenniumi határkő-emlékművet ekkor érte az első atrocitás. 1919-ben az új, cseh hatalom a táblákat az emlékműről leverette. A Kóródy-verset tartalmazó összetört érctábla darabjait Rátz János, a „hegyvidéki akció” idején létrejött alsóvereckei mintagazdaság vezetője, menekítette ki az országból.
1939-ben Csehszlovákia felbomlása után, az időközben Kárpátaljaként közismertté vált térség visszakerült Magyarországhoz, a Vereckei-hágón létrejött a történelmi ezeréves határ. A magyar–lengyel határátkelő a két sokat szenvedett, baráti népet újra szomszédként kapcsolta össze. A megcsúfított határkő-emlékmű részleges felújítására is sor kerülhetett. A címeres tábla helyére két egymást belülről érintő kör alakú mélyedésbe pentagramot (ötágú csillagot) véstek, amely az emberi géniusz, a szellemi teljesség, a nagy dolgok beteljesülésének ősi jelképe. A Kóródy-verset tartalmazó, a Rátz család által önként felajánlott törött főtábla alapján pedig bronzból új főtáblát készítettek. 1939. június 25-én ünnepélyes keretek között újra felavatták a felújított határkő-emlékművet.
1944 októberében, a szovjet csapatok előrenyomulásakor a Millenniumi Emlékmű újonnan felavatott tábláját leszerelték, és megpróbálták biztonságos helyre menekíteni. Sajnos sorsáról, hollétéről nincs pontos információ.
A második világháború után az egykori magyar-lengyel országhatár a szovjet birodalom által megszerzett új területek választóvonala lett – Kárpátalja és Drogobics megyék közigazgatási határát jelölte. 1959-ben Drogobics megyét beolvasztották Lemberg megyébe (Lvivszka oblaszty). Azóta is itt húzódik Kárpátalja és Lemberg megyék határa. A tábla nélküli határkő-emlékmű pedig ott maradt az ezeréves határon. Valószínűleg a magyarságot ellenségként kezelő új hatalomnak az emlékmű küldetésével kapcsolatos tudatlanságából fakadóan állhatott a nevezetes határkő, és szolgálhatott a nagyritkán arra vetődő, elsősorban kárpátaljai magyarok titkos zarándokhelyéül.
Az 1960-as években a galíciai Tuholka község néhány lakosa az emlékművet elvitte a helyszínről. A felső, obeliszk alakú részét falujuk főterén, a községháza előtt új alapzatra helyezték, és a Nagy Honvédő Háborúban elesett 7 falubeli szovjet katonaáldozat emlékére avatták fel új emlékjelként. Az egykori határkőnek az alsó, hasábszerű részét pedig, mint árulkodó elemet, a falu patak partján elrejtették. 1975-ben a felállított emlékművet hivatalosan bejegyezték. Az Ukrajnában végbement politikai szemléletváltás után, 1993 márciusában, mivel nem sírokra emelt obeliszkről volt szó, ezért törölték az emlékművek nyilvántartásából.
2014 tavaszán a Szkolei járás és Tuholka község vezetői Magyarország Ungvári Főkonzulátusához fordultak, hogy Magyarország iránti gesztus gyanánt, „a történelmi igazság helyreállítása céljából” átadnák az emlékmű elemeit. Tették ezt a magyar–ukrán jószomszédi viszony erősítése érdekében, hogy a magyar történelemhez kötődő és a magyarok számára szimbolikus értékű emlékmű maradványai Magyarországra kerülhessenek, és azt ott méltó módon elhelyezzék. Ősszel pedig már arról tájékoztatták a Főkonzulátust, hogy Tuholka területén sikerült megtalálni és beazonosítani a millenniumi határkő-emlékmű korábban elveszettnek hitt, hasáb alakú alsó részét.
2015 januárjában a tuholkaiak átadták az emlékmű részeit a főkonzulátusnak. A külképviselet az ismert kárpátaljai szobrászművészt, Matl Pétert kérte fel az emlékmű összegyűjtött elemeinek a megtisztítására, restaurálására, pótlására. A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának anyagi támogatásával a megmentett alkotás szimbolikus helyszínre, az Ópusztaszeri Emlékparkba kerülhetett. Néhány száz lépésnyire az ugyancsak 1896-ban emelt Árpád-emlékmű mellé.
