Frakk, a gyógyító
Közös történetük egy sajnálatos balesettel kezdődött. Egy alkalommal Horváth Pálné a szokásos házimunka végzése közben olyan szerencsétlenül esett el, hogy három csigolyája megroppant. Hosszú gyógyszeres kezelés és lassú felépülés következett, egy ideig ágyhoz kötve. Egy év telt el a baleset után, amikor a kezelő orvos egy kiskutyát javasolt a testi és lelki gyógyulás elősegítésére.
A beteg először azonban hallani sem akart kutyáról. Úgy gondolta, hogy egy ilyen állat nem való a lakásba. Egy nap azonban a családtagjai meglepték az akkor még mindössze 6 hetes csivavával, amely a Frakk nevet kapta. Meséli: meglepetésében azt hajtogatta, hogy nem kell neki ez a kutya. De egy perc múlva már úgy ölelte, hogy érezte, soha többé nem engedi el. Kutya nélkül – mondja – máig nem épült volna fel teljesen, talán még mindig bottal járna. A kutya értelmet és célt hozott a mindennapokba: foglalkozni, játszani kell vele, sétáltatni, beszélni hozzá, és persze simogatni is muszáj ha már felugrik az ember ölébe.
Horváth Pálnénak pedig épp erre volt akkor szüksége. Mindennapi erőt merített abból, hogy van valaki, akivel törődni kell. Nem lehetett naphosszat az ágyban maradni, sajnálkozni, panaszkodni… Idővel a gondoskodásnak meg is lett az eredménye: napról napra könnyebb lett a séta, lassan otthon maradt a bot, ma pedig ismét olyan könnyedén megy a séta, mint a baleset előtt. Hogy a gazdi csodálatos gyógyulásában Frakknak és a kölcsönös ragaszkodásnak meghatározó szerepe volt, az vitathatatlan. Szeretve, kiegyensúlyozott lélekkel gyógyulni is könnyebb.
V. K.
