Találkozás Buda Ferenc költővel
Buda Ferenc (Debrecen, 1936. november 3.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító. Az Írószövetség Duna–Tisza-közi csoportjának titkára.
Egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv- és irodalom szakán kezdte 1955-ben nappali tagozaton, majd levelező tagozaton fejezte be 1968-ban. 1955-től jelentek meg versei. 1957-1958-ban három verse miatt börtönbe került. 1958-1963 között a Chinoinban segédmunkásként dolgozott. 1963-1970 között Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán tanított. 1970-1986 között a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa volt. 1986-tól a Forrás főmunkatársa. 2002 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2013-ban a Magyar Versmondók Egyesülete tiszteletbeli elnökének választotta. Tiszakécskén él.
Költészeti munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenysége is. Ismeretesek baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt fordításai, melyek bevezetik az olvasót addig alig ismert népek kultúrájába. Varázsének (Kecskemét, 1973) című kötetében török, mordvin, lapp, finn, mari népköltészeti alkotásokat válogatott be. Kazak és kirgiz népmesék olvashatók 1988-ban közreadott köteteiben: A láthatatlan tolvaj, A szürke héja. 1986-ban 50. születésnapja alkalmából tisztelői és barátai megjelentették a Csönd, ének, csönd... című kötetet (Kecskemét, szerk.: Agócs Sándor), amelyben még addig nem közölt írásai és műveinek bibliográfiája került nyomtatásba.
