Amire büszkék vagyunk
Soltész Dezső 1920. március 25-én született Kiskunfélegyházán. 1930-ban lett a Szent László Gimnázium első osztályos tanulója, 1939-ben érettségizett. Gimnáziumi éveiben végigkísérte sport iránti szeretete, nemcsak labdajátékokban, hanem atlétikában, tornában, vívásban is kimagasló eredményeket ért el. Diákéveinek legkedvesebb emlékei és az igazi barátok is a sporthoz és a sporttársakhoz köthetők, együtt készültek versenyekre és közösen élték meg annak sikereit, esetleg kudarcait. Legkedvesebb barátai és egyben osztálytársai Érszegi István és Érszegi Kálmán, évfolyamtársa Eszik Alajos, mindannyian tagjai voltak az 1938. október 6-i Kegyelet Staféta győztes csapatának.
Az érettségi vizsga után jelentkezett a Testnevelési Főiskolára, a sikeres felvételi vizsga után azonban katonaság következett, ahová évről-évre behívták tartalékosként, így csak 1946-ban tudta elvégezni a főiskolát. A diploma megszerzése után egykori iskolájába került testnevelő tanárként Zubek Mihály mellé. Idős kollégája elmenetele után Dezső bácsira hárult az iskola sportéletének irányítása, amelyet hosszú éveken keresztül eredményesen végzett.
Sportnemzedékek egész sorát nevelte, melyek országos középiskolás versenyek döntőjéig és többször a győzelemig jutottak el. Az általa felkészített csapat 1976-ban megnyerte az országos középiskolás bajnokságot, ezzel örökre beírva nevét az iskola, illetve a város sporttörténetébe. Tanítvány volt Tóth Ákos, aki a TF tanszékvezető tanára lett, Zarándi László, aki a Helsinki olimpiai dobogó 3. helyére állhatott fel, Kerék Csaba, aki hosszú éveken keresztül a város sportéletének legkiemelkedőbb testnevelője lett.
Sporttevékenysége túlnyúlt az iskola, de a város határain is. Hivatalos labdarúgó-játékvezető volt, egyszerre edzett kosárlabda és labdarúgó csapatokat. A torna és az atlétika elmaradhatatlan volt számára. Több éven keresztül vívást oktatott Szankon. 1960-tól szakfelügyelői tevékenységet látott el. Sokszínűségét bizonyította, hogy sporttevékenységén kívül iskolai, illetve városi színdarabokat rendezett, illetve ezekben szerepelt is. 1981-ben ment nyugdíjba, de az iskolát nem hagyta el. Visszajárt még délutáni tornaedzéseket tartani.
Többször nyilatkozta: „Ötven évig jártam ebbe az iskolába, 8 évig diákként, 42 évig tanárként.”. 1988-ban a Bács-Kiskun Megye Testneveléséért és Sportjáért díjat, 1994-ben a „Magyar Sportért” országos kitüntetést, 1997-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét vehette át.
Halála után, munkássága előtt tisztelegve a gimnázium évente „Soltész Dezső Emléktornát” rendez kosárlabda csapatok részére. A félegyházi Alsótemetőben helyezték végső nyugalomra.
Fotó: illusztráció
