Csernus doktor jött, provokált, és tanított
A népszerű pszichiáter nyers, néha akár durva és kíméletlen előadói stílusával megosztja a közvéleményt, meghirdetett előadásai mégis teltházat vonzanak. Sokan érkeztek a félegyházi művelődési központban Sikerek és pofonok címmel meghirdetett alkalomra is. Voltak fiatalok, középkorúak, sőt, még az idősebb korosztály is képviseltette magát, és a nemek aránya sem volt olyan rossz, mint azt az önismereti témáknál megszokhattuk.
Csernus doktor hozta a megszokott formáját: „cinkelt”, bosszantott, a bátrabbakra nyíltszínen pirított rá, a többieknek pedig maradt a csöndes felismerés. Mert bizony el kell ismerni: legtöbbször üstökén ragadja a lényeget.
Például akkor, amikor arról beszél, hogy az „igazi felnőtt” a helyén kezeli a sikert, a pofonra pedig az élet szükséges részeként tekint. Vagy amikor nyíltan a szemünkbe mondja, hogy a gondolataink és az érzéseink tekintetében is hazudhatunk önmagunknak. Súlyos mondatok ezek. Amelyek – ha képesek vagyunk túllépni az előadó minden „díszcsomagolástól” és udvarias körmondatoktól mentes modorán – az önismeret, az érzelmi intelligencia fejlesztésének rögös útján indíthatják el, vagy lökhetik tovább az érdeklődőt.
Mert egy bizonyos: mindazok, akik idejüket, figyelmüket, pénzüket nem sajnálva eljöttek, hogy sikereikről és pofonjaikról együttgondolkodjanak egy profi szakemberrel, azokat a jobbá válás vágya hajtott. Ez pedig a legbátrabbak választása. Nem azért, mert talán kellemetlen kérdésekre várnak majd tőlük választ. Sokkal inkább azért, mert az önmaguknak feltett kérdésekre érkező válaszokkal nem mindig lesz könnyű szembesülni. Márpedig – hívja fel a figyelmet Csernus doktor – amíg valamit nem fogadunk el sajátmagunkban, esélyünk sincs változtatni rajta.
Csernus doktor bevált szokása előadásain, hogy nagy plénum előtt „kiveséz” egy-két önként vállalkozót. A beszélgetések persze nem öncélúak, a közönség okulását, és a nyíltszíni fellépést vállalók mentális gyarapodását szolgálják, még ha a látszat nem is mindig ez. A félegyházi közönség két 18 éves fiú bátor, őszinte kiállásának köszönhetően számos továbbgondolásra érdemes helyzettel szembesült. Megvizsgálhatta saját kapcsolatát az önbizalomhoz és a sikerélményhez, a befektetett energia és a ránk találó siker közötti összefüggést, az érzelmi intelligencia fejlesztésének fontosságát, és személyes felelősségünket a környezettől kapott érzelmi megbecsülés minőségében. Az „útravaló”, amit Csernus doktor előadásáról hazatérve senki sem úszhatott meg, az elültetett gondolat: a konfliktusok felvállalása nélkül az ember nem tudja kezébe venni saját életét. A pszichiáter szerint nyitott szívvel, elvárások nélkül beleugrani az érzelmi konfliktusokba, vállalva, hogy jöhet öröm, vagy fájdalom, saját emberi sebezhetőségünk felszabadító elfogadása.
T. T.
