Az új élet reménye városunk fiatalságát is magával ragadta
Képgaléria
A városháza aulájában 15 órakor Czakó József örökös címzetes polgármester, az 56-os Kiskunfélegyházi Nemzeti Tanács elnökének emléktáblája előtt folytatódott az emlékezés.
Csányi József polgármester a forradalmat idéző gondolataiban így fogalmazott:
„1956 forradalom volt, a legigazibb értelemben, amelyre méltán lehet büszke minden magyar. Apák és nagyapák adták az életüket azért, hogy megszűnjön az elnyomás, a diktatúra, és hogy a magyarok magyar földön, szabadon élhessenek. Az 1993-ban feloldott, korábban titkosított statisztikai adatok alapján 2652 magyar halt meg a harcokban, húszezernél is több embert börtönöztek be, akik közül sokakat kivégeztek, és közel negyedmillió magyar hagyta el az országot a bizonytalan, de jobb élet reményében.
Az 1956-os forradalom a szabadság és a demokrácia forradalma volt. Bár az ország lángban égett, de ezt a lángot a szívekben hordozták, s hordozzuk tovább.
Az új élet reménye, a sztálini diktatúra megdöntése, városunk fiatalságát is magával ragadta. A Petőfi gimnázium harmadéves tanulója, a félegyházi diákmozgalom vezetője Fekete Pál tüntetést szervezett, és versekkel buzdította társait. Saját költeményét 1957 májusában, a ballagási ünnepségen mondta el. Versének soraival tisztelgek 1956 hősei előtt, és kérem, hogy vigyék magukkal Fekete Pál üzenetét.
„Vigyétek szét az iskolából szívetekben a szikrát,
mely a nemrég elhamvadt nagy lángból maradt,
amely a nagy Októberért bennünk lobogott.
Vigyétek szét és hirdessétek, ahol jártok mindenütt,
hogy lángra gyúl a szikra még.”
A polgármesteri megemlékezés után Juhász István, Kiskunfélegyháza díszpolgára mondott szenvedélyes, személyes élményeket is felelevenítő ünnepi beszédet. Tanár úr így fogalmazott:
„ A mi forradalmunk 1956-ban az emberi méltóság forradalma volt. Egy becsapott, megalázott nép felkelése. A magyar nép 1956-ban szabadságot, függetlenséget, népuralmat követelt.
Nem többet, csak a jussát. A mi forradalmunk és szabadságharcunk a világtörténelem legtisztább népfelkelése volt. A betört ablakú kirakatokból senki se vitt el egyetlen árut se, az elesetteknek megsegítésére az utcára kitett papírdobozokból egyetlen bankjegy sem tűnt el, pedig az emberek nyomorúságosan szegények voltak.
Jó volt akkor a magyar nemzethez tartozni. A világlapok az első oldalon méltatták a magyarok hősiességét: „A 20. században nincs fényesebb fejezet.”, „Magyarország lovagias és bátor harcosai sokat nyertek országoknak és a szabadság diadalában reménykedő minden népnek.”, „Egy bátor nép új irányt adott a történelem menetének.” – írták az akkori lapok.
1956 októberében megmutattuk az egész világnak, hogy mi magyarok a szabadság és nagylelkűség népe nem tűrjük, hogy hazánkban, önlelkünkben raboljanak ki, alázzanak meg bennünket.”
A megemlékező szavak után Buda Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas költő mondta el a forradalom idején írt versét. Ezt követően a város, a pártok, civil szervezetek, fegyveres testületek helyezték el koszorúikat és mécseseiket Czakó József emléktáblájánál, illetve az udvaron felállított 56 emlékére felállított kopjafánál.
s. r.
