Nem tartom magam sem hősnek, sem áldozatnak
Képgaléria
Buda Ferenc a városházáról érkezett a találkozóra, ahol az 56-os forradalomra emlékező rendezvényen adta elő akkoriban írt versét. A költőt 1956-ban három forradalmi verse miatt egy év börtönre ítélték. Szabadulása után öt éven át az ország különböző részén segéd-, illetve betanított munkásként kellett dolgoznia. Juhász Ferenc, Nagy László, Kiss Ferenc és más jóakarói segítségével kezdhetett el újra publikálni. Részt vehetett a fővárosi irodalmi életben, majd 1963-ban egyéni eljárással, mentesítették a büntetett előélet hátrányai alól. Folytathatta egyetemi tanulmányait, amelyeket 1968-ban fejezett be. Dolgozott Kecskeméten a megyei levéltárban, 1969-től, az induló Forrás folyóirat belső munkatársa, 1986-tól pedig főmunkatársa lett. Jelenleg Tiszakécskén él.
A találkozón elhangzottak az 56-os forradalomhoz kapcsolódó versek, és szó esett az akkor történtekről is. Az azt követő nehéz életszakaszról így beszélt a költő: „Az élet kanyarokat vett, az emberi elme még inkább. Nem csak kanyarokat, még bukfenceket is. Nem tartom magam sem hősnek, sem pedig áldozatnak. Nem harcoltam a barikádokon (bár volt fegyverem, de arra ügyeltünk, hogy bosszút ne álljunk senkin). Túl is éltem a dolgot, de ez a történet végighúzódott az életemen. Időről időre szólni kell róla, mert ha az ember nem mondja ki, akkor valami szellemi vesekő, epekő lesz belőle, amely talán többet árt. Ha nem is kell mindig káromkodni, de kiértékelni nem árt.” – mondta csendes költői bölcsességgel Buda Ferenc.
H. S.
