Jubileumi kiállítás nyílt a szakmaköziben
Egy ilyen évforduló alkalmából elsősorban emlékezünk. A megtett útra, az elmúlt évek sikereire, a kedves arcokra, akikkel együtt küzdöttünk, hogy áttörjük a közöny, vagy a butaság egyáltalán nem vékony falát. A Szakmaközi Művelődési Ház évtizedeken át - az utóbbi 25 esztendőben más fenntartóval - töretlenül folytatta azon kulturális küldetését, amellyel létrehozásakor elindult. Ezzel a gondolattal nyitotta meg november 27-én Rosta Ferenc a Holló László Képzőművész Kör jubileumi kiállítását a szakmaköziben.
A szakmaközi létének hosszú ideje alatt rengeteg klub, közösség, egyesület vert tanyát falai között, s érezték otthonuknak e házat. Nagyon sokféle rendezvényt, összejövetelt tartottak itt, de két közösség mindvégig meghatározó szerepet töltött be a művelődési ház történetében.
Az egyik a Holló László Képzőművész Kör, mely lényegében több mint fél évszázada itt született és vált igazi közösséggé, a másik a Móra Ferenc Gimnázium képzőművész körének két évenkénti rendezvénye, a Biennálé.
Ezért is gondoltuk úgy, hogy a jeles alkalomból e tárlattal rájuk emlékezünk, illetve azon képzőművészekre, akik különleges élményt nyújtottak az ide látogatóknak, s akiknek élete szorosan kapcsolódott a házhoz.
Sokan itt vannak, ők a hosszabb ideje fiatalok, de sajnos vannak hiányzók. Néhány mondattal hadd emlékezzek rájuk. Kezdjem Keserű Lászlóval, mindenki Lacikájával, akinek maga a kör volt az élete, s akinek e ház szinte a második otthona lett. Azután ott volt a kör legnagyobb hatású vezetője, Terescsényi Endre, Bandi bácsi. Itt vívta napi harcát Kertészné Rozikával, aki kedvességével, szelídségével mindig le tudta csendesíteni. De elment a nagy patrónus is, Dulity Tibor, aki nagyon szeretett ide járni, bátorítani a szakköri tagokat, s akinek kiállítás megnyitói élmény számba mentek. És fiatalon hagyott itt bennünket az elmúlt évtizedek művészi fenegyereke is, az ízig-vérig félegyházi Kolozsvári Sándor – Koló -, ahogyan még máig is nevezik. Az ő kreativitása egyedülálló volt. Nemcsak a ház, de a város eddigi képzőművészetében is.
És zárom a sort Faragó Józsi bácsival, Félegyháza naiv fafaragójával, aki szinte nem is engedett máshol kiállítani, csak itt e falak között, mert csak e házban és Rozikában bízott - mondta megnyitójában Rosta Ferenc.
s. r.