Embert találni, embert szolgálni
Spányi Antal szentbeszédében így fogalmazott: „Embert kell elérni, embert kell találni, embert kell szolgálni! És ez a szolgáló szeretet, az embertársunkon keresztül, magához az Istenhez visz bennünket. Ahhoz az Istenhez, aki meghívott, aki elküld, aki ott kopogtat szívünk és lelkünk ajtaján, mert ott szeretne velünk járni, velünk lenni. Hiszen ő maga akar a mi fülünkkel hallgatni, a mi ajkunkkal vigaszt szólni, a mi arcunkkal mosolyogni, a mi két kezünkkel segíteni.”
A Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegyéből négyen részesültek a magas kitüntetésben azok közül, akik meghallották ezt a hívó szót. Közöttük a félegyházi Solymosi Lászlóné Terike, aki mintegy másfél évtizede végzi áldásos munkáját a Szent István Karitász csoportban. Kezdetben havi egy ingyen osztásnál segédkezett, majd egyre több feladatot vállalt. Amikor pedig vezető, Kurucz Béláné Mártika meghalt, elvállalta a csoport koordinálását. Önkéntes munkájáért már 2012-ben a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyei Karitász Pro Caritate dicsérő oklevéllel ismerték el, a „Krisztus szeretetét követő példamutató Karitász- szolgálatért”.
– Miből áll az önkéntesek munkája? – kérdeztük a kitüntetettet, akinek – mint mondta – még több lendületet és lelkesedést merített az elismerésből.
– A csapatnak hat állandó tagja van, és alkalmanként vannak segítőink fiatalok és idősek egyaránt. Tevékenységünk legnagyobb részét az adományok gyűjtése és szétosztása teszi ki. A városban élő szociálisan rászoruló emberekhez nem csak az ünnepeken jutunk el, hanem a hétköznapokon is. Húsvétkor a templomi gyűjtésből adtunk élelmiszercsomagokat, karácsonyra a Magyar Élelmiszerbank Egyesület pályázatán vettünk részt sikeresen, és a TESCO Áruházban gyűjtött tartós élelmiszereket osztottuk szét a rászoruló családoknak. Egész évben rengeteg adomány talál gazdára a munkánk nyomán Félegyháza rászorulói között a ruhától a cipőn, tűzifán, bútoron, élelmiszeren át az Erzsébet-utalványig és a beiskolázási segélyig, amit az országos karitász központtól kaptunk. Sikeres program volt például a Katolikus Karitász országos kályha segélyprogramja is, aminek keretében két félegyházi család kapott nagyon szép új kályhát a tartozékaival együtt.
Ebben az évben még külföldre is sikerült adományt küldenünk: a Böjte Csaba szerzetes által fenntartott dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekeinek tartós élelmiszerrel, ruhával, cipővel, játékokkal sikerült örömöt szerezni. Júniusban volt egy combnyaktörésem, de a karácsonyi adománygyűjtésben – ha bottal is – de már részt tudtam venni. Örömmel teszem, bár nem könnyű feladat megtalálni a hangot az adományozóval, az adománygyűjtővel és az adományozottal is. Az adományokról egyébként szigorú elszámolást kell készítenünk az Országos Karitász Központnak ami nagyon időigényes, de megerősíti az adományozók bizalmát is. Gyakran töltünk be közvetítő szerepet a családok és az adományozók között, amikor csupán annyi a szerepünk, hogy segítünk egymásra találniuk. Jó kapcsolatot ápolunk a félegyházi intézményekkel is, a hajléktalan szállóval, a családok átmeneti otthonával, az iskolákkal, tanyagondnokokkal, a gazdakörrel… Csoportunkat az önzetlen segítés, az összetartás és a szeretet jellemzi. Ezúton is köszönetemet fejezem ki Hajagos Gyula plébános úrnak és minden közvetlen munkatársamnak, önkéntesnek és adományozónak, akik fáradságot nem ismerve segítik a munkánkat.
– Hogyan telik Terikééknél a karácsony?
– A szentestét a fiaméknál töltjük családi körben. Hiszen a karácsony számomra is a szeretteimmel való együttlétben teljesedik ki.
T. T.
