Légy áldás minden nap valakinek!
– Félegyházi vagyok, a Móra Ferenc Gimnáziumban keresztény tagozaton érettségiztem, majd jogi egyetemre mentem, amit egy év után abbahagytam. Békéscsabán tanultam színházművészetet, majd Veszprémben dolgoztam színészként. Bármennyire is vonzott azonban a színpad, nem tudtam elképzelni magam hosszútávon abban a közegben: én családot, gyerekeket akartam, és úgy tűnt, hogy a kettő nem összeegyeztethető. A színházhoz való kötődésem örökre megmaradt, de miután elvégeztem a jogi egyetemet, hazajöttem Félegyházára. Kezdetben adminisztratív munkát végeztem és mellette a művészeti iskolában tanítottam, majd Kecskemétre kerültem a rendőrségre, ahol szabálysértési előadó voltam az igazgatásrendészeti osztályon. Emellett elvégeztem a drámapedagógia szakot – kezdi a bemutatkozást Gréta.
2008-ban férjhez ment, 2009-ben élte át először az anyává válás misztériumát. Ő persze kisbabával sem volt az az otthonülős fajta, Döme fiával közösen jártak ölbeli játékos foglalkozásokat és babatornát tartani a város és a kistérség baba-mamáinak.
– Sosem fértél a bőrödben? – kérdezem, és tudom, hogy jól érti a formás pici asszonyka, akit bár ma már két gyerek vár otthon – két évvel ezelőtt megszületett Dani is –, most mégsem az uzsonnaidő miatt fészkelődik, hanem mert egy óra múlva fellépése lesz.
– Már a középiskolai életemet is ez határozta meg. Egyrészt, mert úgy érzem, hogy az Isten adta talentumokat kötelességem kihasználni. Másrészt meg bevallom: nem tudok nemet mondani egyetlen felkérésre sem – mondja huncut mosollyal. De hát hogy is tehetné, ha akár egyetlen embernek is örömöt szerez a jelenlétével, egy dallal, vagy verssel.
Gréta vállalja: igen, folyamatosan „nyüzsög”. Alapító tagja volt Félegyházi Táncszínháznak, máig büszke a Kasza Ákossal közösen színpadra vitt „profi” amatőr előadásokra. Azt mondja, egyszerűen és magától értetődő módon került bele a félegyházi kulturális közegbe, ami vitte magával, formálta, és közben kétségtelenül ő is hatással volt rá.
Döme születése után került a félegyházi rendőrkapitányság bűnügyi osztályára, bűnmegelőzési előadónak. Itt érezte azt – meséli –, hogy megtalálta a helyét. Idősekkel, gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozhat, és ennek keretében egy csomó hasznos és sikeres programot sikerült megvalósítania. Két éve van otthon Danival, februárban megy vissza dolgozni.
– Addig is önkéntesként és ifjúságsegítőként tevékenykedem a Natura Hungarica és a Kreatív Mozaik Alapítványoknál, a Félegyházi Táncszínháznál, Papp Vikivel, Dobák Sárával és Bajzák Andreával közösen pedig a városházi programokba is becsempésszük az ifjúságsegítést. Különösen szeretek fiatalokkal foglalkozni, ez nekem is egy tanulási folyamat, ami hozzásegíthet jobb emberré és jobb szülővé válni.
Ilyenkor, adventkor Grétáékhoz is a csodavárás költözik be. Megírták már a listát a Jézuskának, a fenyőfát pedig a gyerekekkel közösen vásárolják meg és díszítik fel.
– Mivel nekem az utolsó napokban is fellépésem van, az ünnepi készülődés nálunk nem a megszokott mederben zajlik. Szenteste napján délután 4 órakor még lesz egy előadás a református templomban, amiben szerepet vállaltam. Ezután megyünk a szüleimhez, ahol a vacsoraasztalt körbeüli a család. Az év végi ünnepeket övező napokban férjemmel különösen nagy figyelmet fordítunk arra, hogy együtt legyünk a gyerekekkel. Mindennap elmegyünk korcsolyázni, esténként pedig begyújtunk a kandallóba és közösen társasozunk, kártyázunk.
Gréta – így mondja – azóta ismeri a belső békét, amióta van Isten számára. Igyekszik a keresztény értékek szerint élni, szem előtt tartva a Biblia szavait.
– Hálát adok minden nap mindazért, amim van. Például a szüleimért, akik a legcsodálatosabb emberek a Földön, akik nélkül nem lennék az, aki vagyok. Minden gyereknek olyan nagyszülőket kívánok, mint ők, akik nem restek akár négykézlábra ereszkedni az unokáikkal. A gyermekeimért, akikből megtért keresztény embereket, és persze bátor és talpraesett férfiakat szeretnék nevelni. A férjemért, Csabáért, aki nagyszerű apa.
Elmondhatatlanul boldoggá tesz látni, amikor például végtelen türelemmel építi össze Döme fiunkkal a zsibvásáron vett hangfalakat régi kiszuperált autósrádiókkal, és megnyugtat a tudat, hogy amikor én már teljesen kifogytam a használható nevelési módszerekből, akkor ő az ölébe ülteti a Nagyobbat és egy férfias beszélgetéssel 2 perc alatt megoldja a konfliktust. Hálás vagyok az otthonomért, a barátaimért, akik nélkül nem lenne teljes az életem. Ők Koncz Eszti, Csonka Szilvi és Kárpáti Rita. Velük együtt számos nagyszerű programot valósítunk meg, de az alkotás mellett együtt járunk tűzön és vízen, mélységben és magasságban is. Hálás vagyok, mert teljes az életem.
Tóth Timea
