Bábel Balázs: A pap karácsonykor is a templomban van otthon
– Miben vár megújulást 2016-ban, az Irgalmasság Évében? – kérdeztük az érseket.
– Az embernek kell megváltoznia. Ez a – patinás szóval mondva – megtérés! Legalábbis jobbá kellene lennie, a bűneit elhagynia. Valójában minden nap egy újrakezdés. Tehát amikor felkelünk, akkor van egy lehetőség. Lehet jobban szervezni az életet, amit tegnap kifejezetten rosszat tettünk, azt nem csináljuk. Tehát ennek – hogy így mondjam – örök feladattá kell válni! Hogy szembesüljünk önmagunkkal! Az Irgalmasság Éve éppen ezt akarja, hogy maga az ember változzon meg. Ami a leges legnehezebb, mert közmondások garmadája van arra, hogy „előbb megváltoztatja a folyó a partját, mint ember a természetét”, „űzd ki a vasvillával a természetet, mégis visszatér”. Sokat lehetne mondani, és emberi tapasztalat is azt mutatja, hogy nagyon nehezen tudunk megszokott dolgainkon felülemelkedni és valami újat, jobbat csinálni.
– Mit köszönnek az évben?
– Ez az esztendő a megszokott dolgokat hozta. Az egyházi ünnepek a templomokban, az iskolák feladatai, a karitász. A körülmények változtak talán. A világ helyzete alakult. Itt voltak-vannak a menekültek. A migráns-ügyben dolgozott a karitászunk is. Ott voltunk a gyűjtésnél és az osztásnál. Persze nekünk nemcsak ilyen elhagyatottjaink vannak. Akár a kárpátaljaiaknak vagy az egyházmegyén belül is vannak szomorú sorsú emberek...
– Ez nem lehet csak karitász kérdés…
– A világ nagy problémáit ilyen egyéni jótékonykodással nem lehet megoldani. Viszont azért az is kell. Tehát ahhoz, hogy emberibbé legyen a világ, benne kell lenni az egyéni lelkesedésnek is. Sok kicsi sokra megy alapon, ha több ember besegít - mint ahogy hallottuk, - már szervezetté válik a világ. Persze, azt kell tudni, hogy a nagy társadalmi problémákat csak politikai akarattal lehet megoldani.
– A pápa a szegénység mellé áll... és nem csak a templomba járókért emelt szót!
– Az a gondunk, hogy őket sokkal nehezebb elérni. Az is benne van, hogy meg kell gondolni, hogy hova és kinek adunk. Én például megvallom, amikor megyek Pestre, és minden piros lámpánál ott áll valaki, hogy adakozzak, én azért nem adok, mert inkább nagyobb helyre szánom. Mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy hova megy tovább a pénz. Tehát végül is egy pesti út alkalmával elszórhatna nagyon sok pénzt az ember. Biztos, hogy megkíván valami szervezettséget a karitász, illetve az egyéni és a társadalmi összefogást.
– Ön eljár különböző nem egyházi intézményekbe is...
– Megyek szociális otthonba. Voltam férfibörtönben, megyek nőibe. Kórházi kápolnát szenteltem Baján. Kalocsán átadtak egy betegotthont mentálisan sérült embereknek. Elmegyek a városi kórházba, nagyon sok ilyen karácsony előtti program van, amire igyekszem odajutni. Ugyanakkor még van ilyen is: meghív egy falu a közösségi házába falugyűlésre. – Milyen programokat terveznek? – Nagy rendezvény nem lesz. Elmegyünk, a szegények számára szolgáló jótékonysági ünnepre. Kalocsán például kérték – a város rendezi – legyek én a bál fővédnöke. Olyan visszás dolognak tartom. De hogyha valakiből így jön ki a lélek, akkor így ezt is vállalom. A meghívóknak a tömegét kapom, ilyen-olyan ünnepségekre, természetesen nem mindre tudok elmenni, hiszen egy emberből vagyok én is...
– A püspökkari konferencia is segítséget ad a döntésekben?
– Vannak országos elhatározások. Lesz majd gyűjtés az iraki keresztények számára! Tehát nehéz terepen, sokszor üldözések közepette, ott maradtak. Iskolák részére adunk. Kinek adjuk? Meg hogy juttassuk el? Sokszor nagyon nehéz megtalálni azokat a hiteles csatornákat. Biztos oda jusson, amire szánjuk... Már hirdetjük! A perselypénzek a legtöbb helyen nem jelentenek valami óriási összeget. Kötelezni senkit nem lehet rá, akiben van jó szándék, van rá tehetség, akkor az adjon.
– Milyen lesz az érseki karácsony? Hol találkozunk Önnel a szószéken és a civil közösségekben?
– Karácsony itt lesz, Kalocsán. Második ünnepen, 26-án Kecelre megyek. Diakónusszentelés lesz. Utána vasárnap részt veszek a Szent Család Templom búcsúján Kecskeméten; illetve ebédet osztok a város főterén, Szent János Pál asztalánál. Folytatódik - még most, a két ünnep között is - az építkezés a kalocsai főszékesegyházban.
– Hogy fog eltelni a személyes ünnep? A Bábelek karácsonya?
– Karácsonykor nem szoktam hazamenni Dabasra. Most legföljebb a harmadik napon. Kutyafuttában, lehetne azt mondani. Mert nem biztos, hogy összevág az én időm a családéval. Most mondtam valakinek, hogyha minden pap hazamenne a rokonságához, akkor akik mennek az éjféli misére, úgy mondanák: nincs itthon, mert hazament. Akár itthon, akár otthon, a legfontosabb, hogy ilyenkor, reményeik szerint, mindenki találkozhat Istennel. Legalábbis én ezt kívánom mindenkinek...
