Helyi hírek 2016. január 11. 07:30 Forrás: Petőfi Népe - Vajda Piroska

Önkéntesként segített a menekült gyerekeken

Önkéntesként segített a menekült gyerekeken
Mindenkinek van saját véleménye a menekültekről, ám kevesebben vannak azok, akik véleményalkotás helyett segítik őket. A félegyházi Kiss Barbara egy évig önkénteskedett Cipruson, ahol menekült kiskorúakon segített. Elmondta: megrázó, egyben meghatározó élmény volt számára testközelből megtapasztalni azt, amiről korábban csak olvasott.

Barbara nemzetközi kapcsolatokat tanult, szakdolgozatát a hontalanokról, a menekültekről, majd a nők- és a gyermekek védelméről írta. A téma kiválasztásakor még nem gondolta, hogy később ekkora aktualitása lesz. Egyik hontalan ismerősük miatt kezdett el érdeklődni a téma iránt. Magával ragadta a palesztin férfi sorsa, aki közel tízéves procedúra után kapta meg a magyar állampolgárságot úgy, hogy időközben hazánkban alapított családot és négy gyermeke született egy magyar asszonytól. Barbara államvizsga után az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviseletére került gyakorlatra. Közben önkénteskedett is, egy afgán család gyerekekeit tanította.

– A Főbiztosságnál eltöltött idő meghatározó volt az életemben. Kész voltam rá, hogy külföldre menjek. A gyakorlat után egyik barátnőm ajánlotta az Európai Önkéntes Szolgálat lehetőségét. Ciprusi menedékházba vártak önkénteseket. Rövid gondolkodás után már költöztem is – mesélt a kezdetekről Barbara.

– A küldő szervezet képviselője felkészített arra, mire számíthatok Cipruson, ami inkább a Közel-Kelet és Észak-Afrika keveréke, mintsem Európa. Megtudtam, egy gyermekvédelmi civil szervezet menedékházba megyek, ahol 24 kísérő nélküli, kiskorú fiú él. Általában két esetről beszélhetünk: vagy arról, hogy a szülők összegyűjtöttek annyi pénzt, hogy a fiukat Európába küldjék, vagy arról, hogy elvesztették a szüleiket. A legtöbb gyerek látta, hogyan mészárolták le családjukat. Látták, ahogy a testvérüket fejbe lövik, lefejezik, megerőszakolják. De olyan is volt, aki a szomáliai terrorszervezet kiképzőtáborból szökött meg. Többségük embercsempésszel jutott el Ciprusig, főként Szomáliából és Szíriából – részletezte Barbara.

Elmondta, a menedékházban jogászok, pszichológusok és szociális munkások segítették a gyerekeket. A legfőbb cél az volt, hogy családegyesítési kérelemmel európai hozzátartozóikhoz juttassák el őket. Egy év alatt 15 fiút sikerült valamelyik rokonához továbbjuttatni. Ez nagy siker, mert az állami menedékházban csupán egy-két ilyen családegyesítést tudnak elintézni évente.

- Az önkénteseket minden munkába bevonták. Úgy működött a menedékház, mint egy nagy család. Ügyeltünk arra, hogy ne engedjük túl közel magunkhoz a gyerekeket, de szoros barátságok is köttettek. Az egyik fiú még ma is felkeres, ha problémája van, többüktől kapok köszönő üzeneteket. Hálásak, mert annyi mindent megtanulhattak a menedékházban, ahol 18 éves korukig élhetnek. Ha nincs lehetőség a családegyesítésre és nem jutnak el a rokonaikhoz, akkor tovább segítik őket a ciprusi boldogulásban, segítettünk lakást és munkát találni. Tinédzserek lévén nem volt könnyű a fiúkkal boldogulni, főleg úgy, hogy számtalan tragédián mentek keresztül. Mohamed, aki nagyon a szívemhez nőtt, 13 évesen érkezett a menedékházba. A szíriai fiú, ma már Hollandiában a nagybátyjánál él. Mivel jó barátok lettünk, sok mindent megtudtam róla.

Elmesélte, saját elhatározásából jött el otthonról, hogy később maga után hozza a családját is. Szíriából Törökországba egy kishajóval jutott el, onnan Ciprusra pedig egy konténerszállítóval, habár azt ígérték neki, hogy Hollandiába viszik. Öt napig volt a konténerbe bezárva, étlen-szomjan, mellette sorstársai haltak meg. Addig amíg ki nem derült, hogy továbbmehet, gyötrelmes időszakon ment keresztül, rendszeresen elbújt, sírdogált, később pedig pengével vagdosta a kezét, sanyargatta magát. Mohamedhez hasonlóan a legtöbb gyerek ingadozó lelkiállapotban van a bizonytalanságtól addig, amíg ki nem derül valami pozitívum az ügyükben. Utána viszont megkönnyebbülnek, kivirágoznak – összegezte Barbara, aki azt is elmondta semmiért nem cserélné el ezt az egy évet.

– Rengeteget tanultam tőlük. Teljesen átértékelődött az életem. Történeteiktől a szívem szakadt meg, de láttam, milyen erősek, amitől én is erősebb, önállóbb és nyitottabb lettem. Ma már más szemmel látom a világot és mélységesen elszomorít a jelenlegi helyzet. Mert én csak 24 fiú történetét ismerem, de feltehetőleg minden menedékkérőnek van egy saját, hasonló tragédiája. Erősebb és elhivatottabb lettem a menekültek iránt. Tudom, hogy a jövőben is harcolni fogok értük – hangsúlyozta Barbara, akit sokan bírálnak azért, mert menekülteken segít. Ám, ha teheti, elmondja: menekült „fiai”, ha esélyt is kaptak egy új életre, mind-mind haza vágynak!





 

Kövessen minket a Facebookon is!