In memoriam dr. Vass Ferenc
Élt 68 évet… Döbbenten hallottuk és olvastuk a hírt. Hihetetlennek tűnt, hogy ez Veled is megtörténhetett. Csak az űr, a veszteség, az emlék maradt és a szomorúság.
Nekem többszörösen is. Gyermekkorunkban együtt kezdtük a betűvetést a Deák Ferenc utcai egy tantermes iskola falai közt, majd, ahogy a József Attila Iskola felépült, ismét egy osztályba kerültünk. Az élet úgy hozta, hogy családunk elköltözött Félegyházáról. Csak jó hat év múlva jöttem vissza szülővárosomba. A véletlen másodszor is összehozott bennünket. Azonos szakmát választottunk, egy osztályba jártunk, egy padban ültünk. Együtt örültünk a sportsikereidnek, felnéztünk Rád. Tanulmányi eredményeid tanáraink is elismerték. A helyi csapatokban ontottad a gólokat, szereztél örömet a szurkolóknak. Nem sokkal később már az NB I-ben folytattad mindezt. Büszkék voltunk Rád, mikor a sportriporter a neved előtti „nyurga” állandó jelzőt „dr. Vass-ra" változtatta. Ezzel is bizonyítottad, nemcsak a sport területén, de az életpályádon is Te jutottál közülünk a legmagasabbra a ranglétrán.
Alig két hónapja, hogy öregdiák találkozót szerveztünk. Hívtunk. Ígérted: jössz. Ez lett volna – ötven év után – a harmadik nagy találkozásunk. A sors másként akarta. A találkozó előtti estén, súlyos betegségedre hivatkozva lemondtad a részvételt. „Majd bepótoljuk” – mondtad. Álltad a szavad. Hazatértél, de már „az innenen túlról” tekintesz vissza ránk.
Ha majd rajtunk is beteljesedik a természet törvénye, Arany János szavaival, hittel valljuk: „A LÉLEK ÉL: találkozunk!”
Búcsúzunk Tőled. Legyen Neked könnyű az itthoni föld.
