Érseki elismerés a félegyházi harangok őrzőjének
Képgaléria
– Az Irgalmasság szent évének ünnepélyes megnyitásán vehette át a díjat. Jól láttam, hogy meglepődött?
– Teljesen váratlanul ért, amikor a szentmise végén kihívtak. Annyira zavarban voltam, hogy észre sem vettem, hogy a hívek megtapsoltak. Erre már csak utólag hívta fel a figyelmemet a feleségem. Nagy megtiszteltetés ez számomra, tudomásom szerint ilyen munkásságáért még senki nem kapott díjat.
– Honnan ered a harangok iránti szeretete?
– 1960-ban kezdtem a Sarlós Boldogasszony-templomban harangozni. Kisgyermekként Tarjányi Gábor vezetett be ebbe a tudományba, amit nagyon megszerettem, azóta kisebb szünetekkel ugyan, de mindig ott voltam, amíg nem lett automata harangozás. A teljes gyerekkoromat végig harangoztam. Emellett pedig általános iskolásként és később a Móra-gimnáziumban is én voltam a csengetős.
– Hogyan indult a kutatás?
– Az Ótemplom felszentelésének 250 éves évfordulója alkalmából készült egy kiadvány, amibe Talapka István plébános felkérésére írtam meg a harangok történetéről szóló fejezetet. Először vonakodtam elvállalni a feladatot, de István atya nem engedett, mert tudta, hogy szívügyemnek tekintem ezt a területet. Aztán annyira belemerültem a kutatásba, hogy egyre érdekesebb történetekkel találkoztam. Így kerülhettek a kezembe például a régi plébániaépület elbontásakor befalazva talált okmányok, amik nagyon sok adattal szolgáltak a harangokról. Kutatásom során számos emberrel kerültem kapcsolatba, akik kezdetben bizalmatlanul fogadtak. De amikor megtudták, hogy az őseim a betelepülők közül valók és nagyon sokat áldoztak azért, hogy ez a templom fölépüljön, megnyíltak előttem.
– Két harangot is köszönhet az Ön családjának az Ótemplom. Miért?
– Mint említettem őseink is áldoztak erre a templomra, ezért kötelességüknek tartjuk, hogy ez a csodálatos épület unokáink számára is megmaradjon. A feleségemmel úgy döntöttünk, hogy újraöntetjük nagyharangot, ami 1987-ben megrepedt. Ugyanakkor húsz évig nemzetközi árufuvarozással foglalkoztunk, a vállalkozásunk sikeresen működött. Úgy éreztük, hogy így fejezhetjük ki a hálánkat, amiért a Jóisten a tenyerén hordoz bennünket. 1999 karácsonyára készült el a nagyharang, amit az ország egyetlen harangöntője Gombos Miklós készített. Bábel érseknek ez volt az első felszentelendő nagyharangja, hiszen előtte augusztusban nevezték ki. Hangját a Magyar Rádió is megörökítette, 2002. március 15-ei héten a Kossuth Rádióban innen közvetítették a déli harangszót. A másik harangot 2004-ben 30 éves házassági évfordulónk emlékére, a feleségem tiszteletére öntettem. Hálából az asszonyért, akit társul rendeltél felirattal került fel a toronyba a másik három mellé. Ezt a harangot már a németországi Passuban működő Perner cég készítette. A társasággal olyan jó kapcsolatom alakult ki, hogy ezt követően felkértek, hogy legyek a Magyarországi képviselőjük, amit örömmel elvállaltam. Sokat köszönhetek Rudolf Pernernek, akitől rengeteget tanultam a harangokról. És, hogy mennyire nincsenek véletlenek. Még fuvarozással foglalkoztunk, amikor felkértek, hogy szállítsuk haza Passauból a Szent István bazilika harangjait 1993. nyarán. Ez hatalmas megtiszteltetés és élmény volt számomra. A határtól Budapestig díszkísérettel mentünk, a harangok tiszteletére még a Margit-hidat is lezárták.
– Megismeri, hogy épp melyik harang szól a városban?
– Bármelyiket, bármikor. Azt is hallom, hogy ha valamelyikkel valami probléma van.
– Kevesen tudják, hogy milyen üzenete van a harangoknak?
– Amikor egy harang szól, az időt jelezi. Ha több harang szól együtt, az mindig eseményt jelez. Reggel hat órakor a Júlia harang – így hívom azt, amit a feleségem tiszteletére öntettem – ébreszti a várost. Délben mindig a nagy harang szól. Este szintén a Júlia harang köszön el a város lakóitól. Este még megszólal a lélekharang, ami a napközben elhunyt és az éjszaka távozó lelkek üdvéért szól. Temetéskor pedig az életutat utánozva szólnak a harangok. A megszületést a legkisebb harang jelzi. Ahogy erősödünk belép az eggyel nagyobb harang, majd még egy, és amikor alkotó erőnk teljében élünk, akkor lép be a nagy harang. Majd kezdünk elgyengülni, kikapcsol a nagy harang és így sorban. Pénteken délután három órakor Jézus halálát jelezve a nagy harang szól.
– A nyitott templomok éjszakáján rendszeresen kalauzolja a vendégeket a templomok tornyaiban. Ez hogyan kezdődött?
– Ahogy napvilágra került a harangok történetével kapcsolatos kutatásom, akkor István atya ötlete alapján nyitottuk meg 2010-ben a látogatók előtt a templom tornyát. Olyan váratlan sikere lett, hogy sorban álltak az érdeklődők. Azóta ezt minden évben megismételjük. Sőt ennek sikerén felbuzdulva Gyula atya kérésére az Újtemplomban is vezetem a toronylátogatásokat, melyekről mindig pozitív visszajelzést kapok. Azt látom, hogy nagyon sok ember sírva jön le a toronyból, annyira megérintik őket a harangok. Főleg azokat, akik már eltemették szeretteiket.
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Ahogy az Ótemplom harangjaival kapcsolatos kutatásaim véget értek, felkértek, hogy folytassam tovább a munkát az Újtemplom és a városkörnyéki harangok történetével. Ez még folyamatban van. Komoly nehézséget okoz, hogy már nagyon kevés olyan ember él, aki tud valamit ezekről a harangokról. A következő cél, hogy mihamarabb elkészüljön ez az átfogó kutatás. Szeretném még idén megjelentetni, mert nyáron különös harangtörténeti évfordulót ünnepelünk. Idén lesz 300 éves az Ótemplom kis harangja, amit egy müncheni harangöntő mester készített és 2004-ben az altöttingi kalocsai iskolanővérek ajándékozták Félegyházának. Úgy gondolom, ez a méltó alkalom a könyv megjelenéséhez.
Fotó: Vajda Piroska
