Amire büszkék vagyunk
Családi temetkezési helynek is szánva, a házaspár felépítette a Kalmár-kápolnát. Vezetésére lelkészséget alapítottak. Az épület fenntartására, lelkészi állomás létesítésére, harangozói szolgálatra, váratlan kiadásokra alapítványt hoztak létre. Kalmár József 1884. június 3-án váratlanul elhunyt. A férjével közösen kezdett jótékonykodást özvegye folytatta, ekkor teljesedett ki igazán adományozó nagylelkűsége.
1890-ben egy szerzetesnők vezetésére bízandó leányiskola megnyitására 50 000 forintos népiskolai alapítványt nyitott meg. (Ezzel jelentős támogatója lett az 1908-ban megnyílt Constantinumnak). 1891-ben vakok intézetére és egy kisdedóvóra 30 000 forintot, 300 redemptio-forintot és egy alkalmas házat kötött le. Az 1891. május 15-i közgyűlésen Bánhidy Gábor indítványozta, hogy a Kápolna utcát nevezzék el Kalmár József utcának, tekintettel a sok jótéteményre, melyet Kalmár József és neje, Fazekas Anna asszony a városért tett. A képviselő-testület az indítványt elfogadta, s ki is hirdették a határozatot.
1891-től sorra következtek - szinte évente - az özvegy nagylelkű adományai, alapítványai. 60 000 koronát utalt egy magyar tiszti akadémia alapjára, 30 000 koronát pedig magyar tisztek jutalmazására. 5000 forinttal alapítványt hozott létre a főgimnáziumból továbbtanulók támogatására. (Ez utóbbi hasznának első élvezője lett 1897-ben Móra Ferenc.) A század elején 10 000 forintot adott egy felépítendő kórházra, s alapítvánnyal támogatta a főgimnáziumot is. Százezrekre rúgó adományainak hatalmas összege, nagylelkű adományozásai országos szinten is elismerést vívtak ki. 1893-ban Ferenc József arany érdemkereszttel tüntette ki.
„Városunk pedig a tanácsházának falain márványba vésette a nagyasszony és férje nagy tetteinek emlékezetét”.
1909. május 1-jén 95 éves korában meghalt a város jótevője. Ekkor hozták nyilvánosságra az 1903-ban kelt végrendeletét. Szinte „mindene a városé!”. Kiskunfélegyháza városát tette meg általános örökösévé. A hagyatéki leltározás szerint özvegy Kalmár Józsefné öröksége 1 200 000 koronára rúg. A végrendeletében felsorolt hagyatékok kielégítése után (hisz rokonairól sem feledkezett meg) a városnak, mint általános örökösnek, 600 000 korona maradt. Összes vagyonát, amit hosszú élete során összegyűjthetett, jótékony célokra és a város közönségére hagyta.
