125 éve született Gampel Béla lelkész, egyházi író, plébános
Iskoláit Kiskunfélegyházán végezte, elemibe a Fehér iskolába járt, ami a mai piactér helyén volt, innen a Katolikus Főgimnáziumba került, ahol 1912-ben leérettségizett, majd Vácra ment teológiát tanulni. 1916-ban a Kiskunfélegyházi Magyar Királyi Elemi Népiskola megbízott nevelője lett. Innen elkerült Kiskunmajsára, majd Majsajakabszállásra. Itt születtek művei. 1917-ben szentelték pappá. Közben Hódmezővásárhelyen és Újkécskén is megbízott káplánként szolgált.
Félegyházát nagyon szerette és a félegyháziak is szerették őt. Gyakran járt haza. Az első Kiskun Napokon szónoknak kérték fel. Barátja volt Soós Imre ipartestületi titkár, akinek meghívására többször tartott előadást az ipartestület ülésein. A szervezet támogatását egyébként is élvezte, édesapjára való tekintettel. Barátai közé tartozott Haubner Károly és Babay József is, az utóbbi megörökítette alakját a Mi huszonketten című regényében is.
1936 májusában jelent meg legszebb prédikációinak gyűjteménye "Legyen bátor a magyar" címmel. Versírással is próbálkozott. A közönség szerette ezeket a költeményeket, mert humoros hangú, könnyen megjegyezhetők, szórakoztatók voltak.
Gampel életének nagy tragédiája, hogy nem dolgozhatott szeretett városában, 1937-ben megpályázta ugyan az Óplébánia hivatalát, de sikertelenül. Az egyháznál jó humora, vidám természete miatt túlságosan „világias embernek” tartották. Szónoki sikerei megindítóan szép prédikációiban teljesedtek ki, de nemcsak a beszédnek, hanem az írásnak is mestere volt.
Megjelent műveinek sorában az első egyházi énekeskönyv, mely a "Zengedező énekszóval keresztények jöjjetek" címet viselte. Ez a vallásos énekeket tartalmazó gyűjtemény öt kiadást élt meg. 1937-ben Murgács Kálmán, jó barátja, a "Ne mondja azt senki fia"… című verséhez dallamot írt. Legnépszerűbb műve álnéven jelent meg, címe Akác Béla vidám könyve. A kötet alcímei: Fodrászbölcsességek, Kant papa igazsága. Érdekessége, hogy a mulatságos, mosolyogtató történetek, papos viccek, anekdoták eredetét, begyűjtési helyét is megismerhetjük. Stílusát az élőbeszéd jellemzi, eredeti tájszólással tűzdelve.
Életének utolsó állomása Tiszaföldvár volt, ahol misére készülődve érte utol a végzet 1938 február 20-án. Haláláról és temetéséről az összes félegyházi lap beszámolt. A Félegyházi Közlöny 1938. február 27-ei számában olvashatóak a következő sorok:
„Gampel Béla egy izzó, lobogó szövétnek volt, mely világított e sötét világban bolyongó emberi lelkeknek. Tűz volt, mely lángjával melegítette a hideg honfiúi szíveket. Vulkán volt, aki a lelkének eruptív kitöréseivel magasba ragadta hallgatóit és megtermékenyítette lelkének rájuk hulló kincseivel azok lelkét. Szónok volt, akit mindenki szívesen hallgatott. Dalos lelkű papja volt a jó Istennek, aki ha nem tudta megvigasztalni a szomorú szívű embereket szavaival, hát énekével férkőzött azok lelkéhez.”
Holttestét hazahozták és az Alsótemetőben helyezték örök nyugalomra. Nyughelye Mezősi Károly sírja mellett található. Művei közül a "Legyen bátor a magyar" és az "Akác Béla vidám könyve" megtalálható a városi könyvtár helyismereti részlegében.
Török Brigitta
