Titkok a levéltárból - Kerékpárosok közlekedési szabályai 1930-ból
Városokban és községekben kerékpárral csak lépésben haladó járóművet lehetett megelőzni. A kerékpárosok lakott területen legfeljebb 20 km óránkénti sebességgel haladhattak, még akkor is, ha az út teljesen szabad volt. Bármilyen kerékpár csak akkor vehetett részt a közúti forgalomban, ha az a tulajdonos családi és utónevét, továbbá lakóhelyét feltüntető táblával volt ellátva. Még a tábla pontos mérete és színei is szabályozva voltak: a fehér alapú, 10 cm hosszú és 5 cm széles táblán fekete betűk és számok szerepelhettek. A kerékpárosoknak továbbá a személyazonosság igazolására alkalmas, fényképpel is ellátott okmánnyal kellett rendelkeznie.
A városoknak a rendőrhatóság által megállapított forgalmasabb belső területén 16 éven aluli gyermek nem kerékpározhatott. Ha a forgalom, illetve a személy- és vagyonbiztonság megkívánta, továbbá ha a biciklis makrancoskodó lófogattal vagy olyan állatokkal találkozott, amelyek féltek a kerékpártól, a kerékpáros köteles volt a kerékpárról leszállni és azt „kézen vezetni”.
A rendelet szigorúan kijelentette, hogy: „lakott területen semmiféle kerékpáros mutatványnak (pl.: kormány elengedése stb.) nincs helye,” valamint „tilos ebeket a kerékpárhoz pórázra kötve futtatni” és „tilos a kerékpárral kocsit vontatni”. A szabályozás kimondta, hogy: „kerékpárt gyalogjárón (értsd: járdán) tolni tilos”. Szintén enyhültek az utasszállításra vonatkozó korlátozások is, korábban ugyanis a kerékpáros városok és nagyobb forgalmú községek belső területén az e célra készített kétüléses kerékpárok (tandem) kivételével utast egyáltalán nem vihetett magával.
Ma is aktuális azonban az utolsó, biciklisekre vonatkozó korabeli szabály: a kerékpárokat szürkülettől napkeltéig elöl színtelen üvegű lámpával, hátul jól látható helyen piros prizmával kellett ellátni.
Ónodi Márta
