Büszkék voltunk rá, hogy sokat tett az emberekért
Szabó István leánya, aki a családban legszorgalmasabban ápolja, őrzi emlékét, így emlékezett édesapjára: gyermekként sokat láttam, tapasztaltam, hogy ha valaki azzal fordult hozzá, hogy bajban van, akkor ő mindig segített. A munkája minden idejét lekötötte. Beosztása miatt sokszor vidékre, vagy a fővárosba kellett utaznia, és bizony sokszor hónapokig nem láttuk.
Segített a város feladatainak megoldásában is. Katonáival együtt részt vett a Petőfi lakótelep építésében. Hobbijára, a horgászatra és vadászatra is szánt időt. Közvetlen és őszinte kapcsolata volt bajtársaival, ismerőseivel és családjával. Igaz, néha szigorú is. De mi nem bántuk. Szeretett bennünket, és mi is őt. Tudomásul vettük, hogy a hivatásának él, és büszkék voltunk rá, hogy sokat tett az emberekért.
s. r.