Házasság - újratervezés
Képgaléria
A házasság hete... Ma már oly sok mindennek van napja, hete. Kell, hogy a házasságnak is legyen? Szükséges ezt az intézményt propagálni? Megérdemli. A mai önző világban, ahol folyton a boldogságot kergetjük, és úgy gondoljuk, hogy ez nekünk alanyi jogon jár, a házasság érezhetően válságban van.
Amikor sokan nem alapítanak családot, hanem inkább a könnyen felbontható együttélést választják, ott igenis beszélni kell róla. Mert egy jól nevelő családnak oly sok előnye, és hozadéka van. A házasság nem egyszerű, de apró dolgokkal könnyebbé tehetjük.
Schäffer Erzsébet Pulitzer-díjas újságíró, író, publicista, a művelődési központban tartott előadásában számos kedves, mulatságos, és könnyfakasztó történeten keresztül varázsolta el a hallgatóságot, osztotta meg életének olyan pillanatait, amik a nyitottságról, játékosságról szóltak, és a szerelemhez, a családhoz való viszonyulását mutatták be.
- A boldogságot nem önmagunkban kell keresni, azt a többi emberen keresztül érhetjük el. Az emberek zárkózottak, mert félnek a sebezhetőségtől. De megéri nyitottnak lenni, mert sokkal többet tudunk így kapni - hangzottak Schäffer Erzsébet szavai.
A játékosság és a nyitottság segít, és feloldja a rossz helyzeteket. Nincs recept arra, hogy hogyan váljunk nyitottá, vagy játékossá, de ki lehet találni egymás számára apró kedvességeket. Sütni egy kuglófot, felolvasni egy verset, együtt dobálni kavicsot... Lehet, hogy nem sikerül azonnal, de nem kell feladni. Csak egyikőjüknek el kell kezdeni. Veszíteni való nincs. Ebben pedig az segít, ha megtanuljuk elfogadni a jelent. A párkapcsolat azért nehéz, mert máshonnan jöttünk, különbözőségeink és szokásaink megnehezíthetik az együttélést. Az írónő a régiek bölcs mondását emelte ki: hasonló a hasonlóval.
- Mindenekelőtt meg kell ismerni a másikat. Letörli-e a lábát, előre engedi-e a nőt, hogy beszél a pincérrel, vagy hogyan fordul egy gyermek felé? Nagyanyáink idején az emberek egy egész életet éltek le egymás mellett, pedig családterapeuta sem volt akkoriban. Az asszonyok sokat tűrtek, erejüket imádságaikból, és egymással való beszélgetéseikből merítették. Mégis boldogok voltak. Sokat dolgoztak, életüknek rendje volt, ami segítséget, biztonságot adott. Kis közösségeik törvényei tartást adtak, és erőt a folytatáshoz - mondta el személyes beszélgetésünk kapcsán az írónő.
Ma a lézengő társadalomban, ahol nincs napirend, és nincs mibe belekapaszkodni, fellazultak a szabályok. Lehet, hogy a nagymamánk nem volt olyan boldog, mint tud lenni ma egy nő, de azokat a szolgáló nagymamákat emlegetjük- világított rá Schäffer Erzsébet. És az a szolgálat, amit véghez vittek, bizony milyen sokat adott a családoknak, és a közösségeknek.
K.G.
Fotó: Ficsór Zoltán
