Amire büszkék vagyunk
1867-ben volt a Petőfi emléktábla avatási ünnepsége, ennek szervezésében hatékonyan részt vett, sőt verset is írt erre az alkalomra „Petőfi gyermekkori lakára” címmel. Az avatási ünnepségen részt vett, de a verset már nem mondhatta el. 1867 egyben szülővárosából való távozás éve is volt. Magánélete válságba került, elvált feleségétől, Komjáth Annától.
Jászberénybe költözött, a Jász-Kunság című hetilap belső munkatársa, majd segédszerkesztője, később szerkesztője lett. Az újságírás mellett a verselés is fontos része volt életének, 1870-ben kiadta verseskötetét.
1871-től Szolnokon élt, ügyvédként praktizált. Ekkor egy időre elszakadt az újságírástól, lefoglalták az új munkakörrel kapcsolatos teendők. Ez azonban nem volt végleges, 1873-ban Kecskeméten elindította a Kecskemét-vidéki Közlönyt. Ezzel lehetővé tette, hogy Kiskunfélegyháza is helyt kapjon az újságban, mivel akkor itt még nem volt helyi lap.
Újságírói tevékenységét folytatva, 1881-től öt éven át szerkesztője volt a Jász-Nagykun-Szolnok megyei hetilapnak. Az időközben létrejött Félegyházi Hírlapban rendszeresen jelentek meg közérdekű cikkei. Szolnok nemcsak az új hivatást, életcélt adta meg Pásztor Ferencnek. Itt találta meg magánélete rendeződését is. Feleségül vette Gluzek Etelkát. Örökbe fogadták Bódogh Ibolyát (saját gyermekük nem lévén), akitől két unokájuk is született. Pásztor Ferenc ötvenes éveiben sokat betegeskedett, ezért Ókécskére költözött, remélve, hogy a falusi élet meggyógyítja. Sajnos nem így lett, 1898. február 7-én elhunyt. Ókécskén temették el.
Felesége, férje halála után Kiskunfélegyházára költözött. 1907-ben exhumáltatta férje hamvait, és Pásztor Ferencet - annak szüleivel együtt – a félegyházi Felsőtemetőben temettette el, síremlékük ott található. „Legfontosabb működése volt a Petőfi születési helye tárgyában megindított kutatása és e tárgyban fővárosi lapokban folytatott polemiája.”
Ez irányú munkásságát így értékelte 1898 februárjában a Félegyházi Hírlap:
„Pásztor Ferenc több, mint 20 évig harcolt azért, hogy hiteles bizonyítékokkal igazolja, Petőfi Sándor szülőhelye Kiskunfélegyháza.” A szülőhely körüli első vita 1856-ra tehető a Vasárnapi Újságon keresztül. Majd egy idő után már-már nyugvópontra került.
1864-ben a Szegedi Híradó című lapban éledt fel újra a vita, melybe Pásztor Ferenc is bekapcsolódott, új bizonyítékokat sorakoztatva fel.
1872-ben felvetődött, hogy Pest vármegye vegye meg a szülőházat. Ennek hatására Pásztor Ferenc ismételten megszólalt. Írása jelent meg a „Petőfi-ház ügyében „ címmel, melyben újból felsorakoztatta érveit (hiteles tanúkra hivatkozva) a félegyházi születésre vonatkozóalag. Pásztor Ferenc a szülőhelyvita elcsendesedése után is gyakran írt a Félegyházi Hírlapba.
2009-ben „Kiskunfélegyháza Város Díszpolgára’ posztumusz kitüntetést kapott, az alábbi indoklással.: „A kiskunfélegyházi Petőfi-kultusz elindítása, Petőfi Sándor szülőhelyének felkutatása terén végzett elhivatott tevékenysége, költői, alkotó munkája elismeréseként.”
2009. december 31-én, Petőfi Sándor születésének 187. évfordulója tiszteletére szervezett ünnepi rendezvény részeként, a Petőfi-emlékév zárásaként, a Templomkertben leplezték le Lantos Györgyi szobrászművész Pásztor Ferenc-domborművét, amelyet a Magyar Kultúráért Határok Nélkül 2001 Alapítvány alapítója, Ficsór József polgármester avatott fel. Felállítását a Petőfi Emlékbizottság is támogatta. Még ezen a napon bemutatták a Kapus Béláné által szerkesztett Töredékek Pásztor Ferenc életéből című könyvet. A Pásztor Ferenc által gyűjtött, a Petőfi szülőhelyvita iratanyaga a Petőfi Sándor Emlékházban hozzáférhető az érdeklődők számára.
