Csak azért, mert szőke vagyok?
Utálom a vezetést! Pedig muszáj megszereznem a jogsit, mert apa nemsokára kimegy Németországba dolgozni, és nem árt, ha anyán kívül másnak is van jogosítványa. A poén az, hogy amióta az eszemet tudom, mindig azzal nyúztam aput, hogy tanítson meg vezetni. Tényleg, egész kicsi korom óta. És meg is tanított. Persze, ez annyira nem szabályos, de a tanyán simán gyakorolhattam, mert akkora az udvarunk, mint egy reptéri kifutópálya. Szóval hiába vagyok „épphogytizennyolc”, én már legalább négy éve tudok vezetni. Nem forgalomban, oké, de tudom, hogy mi a gáz-fék-kuplung, úgy tolatok, mint a sicc, és akár a terepjáróval is beállok a legkisebb helyre is. Már ahová beférek. Mert volt olyan, hogy anya kocsija mellé olyan szorosan álltam be a terepjáróval, hogy nem tudtam kinyitni az ajtót. De no para, Tinácska visszatolat, és rögtön megvolt az a tíz centi a két kocsi között, ami kellett. Szóval én iszonyúan vártam a vezetést, mert oké, hogy tudom a gáz-fék-kuplungot, és oké, hogy még kereket is tudok cserélni, de forgalomban vezetni egészen más. Apu is azt hitte, hogy elsőre meglesz a jogsim, de nem. Még másodikra sem sikerült. És nem a forgalom miatt, hanem mert görcsben van a gyomrom, ha a vezetésre gondolok.
Az oktatómnak én csak Szöszi vagyok, és hiába mondtam neki ezerszer, hogy van nevem, Tinának hívnak. Csak annyit mondott rá, hogy jól van, Szöszi. És úgy nézett végig rajtam, mintha egy bárgyú birka lennék. Na, ettől totál leblokkolok, és képtelen vagyok a legalapvetőbb dolgokra is. „Szöszikém, itt még egy tehén is be tudna farolni, neked is sikerülni fog! Szöszikém ne rángasd a váltót, nem a haverodnak vered ki! Szöszikém, ne szorítsd úgy a kormányt, mert eltörik!” Én persze nem tudok beállni, és rángatom a váltót, meg szorítom a kormányt, mert be vagyok stresszelve. És még azt sem tudom megcsinálni, amit otthon simán! Igazából lehet, hogy nem is a vezetést utálom, hanem, hogy hülyének néznek, csak azért, mert nő vagyok, ráadásul szőke. Hogy gyengeelméjűnek tartanak, és eleve rám sütik, hogy egy „szőke nő” csak béna lehet a kocsiban. Hogy maximum az anyósülésre való, vagy a hátsóra, széttett lábbal.
Amikor apunak ezeket elmondtam, nagyon kiakadt, és azonnal felhívta az oktatómat. Nem üvöltözött, vagy ilyesmi, csak szépen lassan elkezdte mondani, tisztában van vele, hogy az ötvenes férfiak a nemi potenciáljuk visszaesését fiatal nők vegzálásával élik ki, hogy az érzelmi életük sivárabb, mint egy magányos lajháré, és hogy az intelligenciájuk körülbelül egy ásóbéka szintjére esik vissza. Az oktatóm persze totál kiborult, és kikérte magának, hogy ilyen hangnemben beszél vele apu, és hogy mi alapján meri ezeket feltételezni róla. Erre apu vissza, hogy az alapján, hogy kopasz, pocakos, és olyan ötven lehet. Mert az ötvenes férfiakról így gondolkodnak sokan, mint ahogy a szőke tizennyolc éves lányokról azt gondolják, hogy nem tudnak beállni még a dupla garázsba sem. Főleg nem farral. És közölte vele az apám, hogy én igenis be tudok, és jobban vezetek, mint némely ötvenes férfi úrvezető. És, hogy ja, köszönjük, de másik oktatót keresünk, aki képes tiszteletben tartani a lányokat. Még akkor is, ha szőkék.
Hú, én olyan boldog voltam! De komolyan! Iszonyú cool apám van! Csak az a baj, hogy a suliban nincs mindig mellettem. De mondjuk most tanultam tőle, nem is keveset! Mert a matek nem erősségem, és Álmos mindig azzal húz, hogy még azt sem tudom, mi a pi. És ha kihívnak felelni, amikor elmegyek mellette, végighúzza a haján a kezét, mint ahogy a nők szokták. A szőke nők. És akkor nekem megint annyi. Még akkor sem tudok megszólalni, ha egyébként tudom az anyagot. De tegnap, amikor megint jött a pivel meg a hajsimogatással, odaszóltam neki a tábla mellől, hogy szekálás helyett inkább segíthetne, és elmagyarázhatná az anyagot. Ezt hallotta Pitagorasztétel, a matektanárunk is, és hevesen bólogatott. Szóval a szünetben odamentem Álmoshoz, hogy én tényleg komolyan gondoltam a matek korrepetálást, mikor találkozzunk? Akkor hirtelen elvörösödött, és csak annyit nyögött, hogy „Nem tudom. Péntek délután neked jó?” Persze, hogy jó volt, de igazán az lesz a legjobb, ha az osztályban abbahagyják a szőkenőzést. És az sem árt, ha jobban fogom tudni a matekot.
Miklya-Luzsányi Mónika
