Szeretetben éljenek, akkor nem öregszenek meg
Ilonka néni vidáman, frissen fogadta a köszöntést. Mindennapjairól szólva elmondta, hogy reggelenként korán kel, misére megy, rendet tesz a lakásban, intézi az ügyeit. „Szabadidejében” kézimunkázik, most is éppen egy gobelin képen dolgozik (a képet büszkén meg is mutatta). Látása kiváló, keze sem remeg meg, amikor a cérnát tűbe kell fűzni, így élvezettel gyakorolja fiatalkori hobbiját.
Persze nem jutott erre mindig ennyi idő, mert édesanyja korán meghalt, ő rokonokhoz került, és 6 éves korától dolgozott. 1946-ban férjhez ment, egy leány gyermekük született (akit sajnos már elveszített). A Vörös Csillag Termelőszövetkezetben dolgozott 1981-ig, nyugdíjazásáig. Szerette az ottani munkát, szorgosságát is elismerték, többek között egy németországi jutalomutazással.
Jelenlegi otthonának, a nyugdíjas háznak első lakója volt, most ő a lakóközösség legidősebb tagja. Lakótársaival jó kapcsolatot tart. Megnyugtató számára az, hogy veje, László naponta többször is ellátogat hozzá, és ha szükséges, segítségére van. Már javában készülődik a hétvégi, családi szülinapi ünneplésre, ahol két fiú unokáját és két leány dédunokáját is megvendégeli a családtagok, közeli barátok, ismerősök mellett.
s. r.