Party-arc
Péntek este van! Péntek! Péntek! Hétfőig nincs suli! Ilyenkor persze általában bulizni szoktunk a csajokkal. Már kora este összejövünk Kittiéknél, Vandáéknál vagy nálunk. Persze viszünk valami jó kis alapozót, általában vodkát, mert a diszkókban piszok drága a pia. Meg eddig para is volt, hogy kérik a személyit, de persze sose kérték. Most meg már kérhetik, mert én elmúltam tizennyolc J Úgy éjfél felé szoktunk nekiindulni a városnak, akkor már van élet, mindegy hova megyünk, mindenütt vannak haverok. Általában toljuk hajnalig, és csak akkor megyünk haza. De volt az a pécsi gyilkosság, és anyukám a lelkemre kötötte, hogy ne mászkáljak egyedül éjszaka, főleg ne buli után. Ad pénzt taxira, a többiek is beszállnak, és hajnalban csinálunk egy körfuvart a városban, mindenkit hazaviszünk.
Persze anyu így is parázik, mert ritkán dokkolunk le egy helyen, megyünk egyik diszkóból a másikba. Mindig mondja, hogy vigyázzunk egymásra, amiben igaza is van, mert a fiúk olyan bunkók tudnak lenni néha, hogy az agyrém. Szerencsétlen Gina már ki se meri mondani a nevét, csak úgy mutatkozik be, hogy Georgina, mert ha a srácok meghallják, hogy Gina, akkor aztán megy a hú meg a kacsingatás. Pedig a szülei tuti, hogy nem a drogról nevezték el, hisz akkor nem is hallottak még ilyesmiről. Mondjuk, ezekkel a dolgokkal tényleg nagyon kell vigyázni. Ezt is mondja mindig anyu, hogy csak palackozott italt igyunk, ne hagyjuk ott a poharunkat bla-bla-bla. És tényleg bla-bla-bla, de hát igaza van, mert nem egy lányról tudok a városban, aki egy ilyen buli után veszítette el a szüzességét, és nem is tudott róla. Arra sem emlékezett, hogy hány fiúval volt aznap este, csak hétfőn jöttek a suliban a beszólások. Na, így aztán végképp nem akarok járni, inkább röhögjenek ki, hogy milyen béna vagyok.
A fiúk egyébként tényleg nagyon nyomulósak tudnak lenni. Tisztelet a kivételnek. És ez a kivétel most éppen Álmos volt. ÁLMOS! Mert múlt pénteken nagyon rám mászott egy srác. Tudod, az a nagyon laza csávó, az az igazi party-arc, aki azt hiszi, hogyha mondd két poént, és azon még nevetsz is, akkor már azonnal tapogathat. És tapogatott is, marhára belendült a témába, én meg mondtam neki, hogy hagyjon békén. De nem hagyott, csak nyomta a hülye szövegét, meg a nadrágját hozzám. És akkor odajött Álmos, és csak annyit kérdezett, hogy nem akarok-e meginni vele valamit. A srác persze be volt gerjedve, és azonnal kötekedni kezdett, hogy ez az én csajom, azt csinálok vele, amit akarok, kopjá’ le innen. Persze én azonnal üvölteni kezdtem, hogy NEM VAGYOK A CSAJOD! A srác folytatni akarta a nyomulást, de Álmos közénk állt, és csak annyit mondott: „Baj van a füleddel? Az mondta, hogy NEM. Akkor hagyd békén!” Megfogta a kezem, és kivitt. Azután összeszedtük a csajokat, és elhúztunk gyorsan egy másik helyre, mert a nyomulós srác is kezdte összeszedegetni a haverjait, és azt mondjuk nem akartuk megvárni, hogy közösségileg tudassák a véleményüket Álmossal. Így is hurrogtak utánunk, és beszóltak, hogy „Mi van Batman, viszed a csajokat?” És ez egy cseppet sem volt vicces, inkább ijesztő.
A másik helyen tök jó volt, lassúztam is Álmossal, és akkor jutott eszembe, hogy amit csinált, tényleg olyan volt, mint a Batman. Szuper hősies.
Miklya-Luzsányi Mónika
