Húsvét - gyász és feltámadás
Képgaléria
Nagycsütörtökön az utolsó vacsorára és a tanítványok lábának megmosására emlékezünk. Este a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába mennek. Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, gyászünnep. A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok hallgatnak. Nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete, a tűzszentelés napja. A feltámadó Krisztust jelképező gyertyát megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg.
A húsvéti ünnepkörben az egyházi és a világi ünnepek, hagyományok szerencsés módon összekapcsolódtak. Azt, hogy a húsvéti locsolkodás hagyománya honnan ered, egészen pontosan még a néprajzzal foglalkozó szakemberek sem tudják. Az viszont bizonyos, hogy a víz a sok évszázados, kereszténység előttről származó rituális tisztálkodás eszközeként ősidőktől része az ünnepi szertartásoknak. Úgy is, mint a külső és belső megtisztulás kelléke. A díszített tojáshéjdarabok – mint ősi élet- és feltámadás szimbólum – már a népvándorlás előtti sírokból is kerültek elő. A tojás húsvéti bőségének múltban gyökerező oka, hogy fogyasztása a böjtben tiltott volt, így a 40 nap alatt felszaporodott a háztartásokban.
Az ősi ünnepek, közöttük a húsvét lelki tartalmának megélése a mai ember számára is óriási erőforrás lehet. Lehetőség, hogy az újjászületéssel, a „külső” nagytakarítással párhuzamosan bensőnket is átjárja, megtisztítsa az ünnep misztériuma. Őseink beavató bölcsessége, korszakokon és generációkon áthangzó üzenete a már-már feledésbe merült hagyományokban ölt testet. Az együtt megélt ünnep élményforrás, a legfőbb összetartó erők egyike. Legyen benne része minden félegyházinak!
Tóth Timea
Fotó: archív - Ujvári Sándor
