Húsvéthétfő ünnepén

A húsvéti locsolás eredete részint a keresztelésre, részint arra a legendára utal, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is.

Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, hogy gyakran a kúthoz, vályúhoz vitték a lányokat, és egész vödör vízzel leöntötték őket. A két világháború között vált általánossá a "szagos vízzel, rózsavízzel" való öntözés. A locsolóversek sok változata ismert máig, a mágikus jellegű szövegektől a félnépi rigmusokig.

Székelyföldön húsvéthétfő hajnalán a legények csapatosan indultak a lányos házakhoz többnyire zeneszóval öntözni. Hosszadalmas, cirkalmas köszöntőket mondtak. A locsolással egyenértékű volt a vesszőzés. Előfordulását a Dunántúlról ismerjük. Fejér vármegyében sibának nevezik a vesszőből font korbácsot, amellyel a legények húsvéthétfőn megcsapkodták a leányokat, közben Tordason ezt mondták: "Keléses ne légy, bolhásos ne légy, esztendőre még frissebb légy!" A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral kínálták a legényeket. A locsolás jutalma a hímes tojás.

Kövessen minket a Facebookon is!