Mórások nyelvi táborban a Bódeni-tónál
Képgaléria
Megérkezésünk másnapján, szombaton Svájcba utaztunk. Első állomásunk a Bódeni-tótól délre fekvő St.Gallenbe vezetett, ahol a páratlan szépségű és gazdagságú, a világ egyik legjelentősebb Benedek-rendi kolostorát néztük meg, s amely 1983 óta a világörökség része is. Délután Schaffhausenbe mentünk, ahol a kontinens legnagyobb vízesésében a Rajnai-vízesésben, vagyis a Rheinfall-ban gyönyörködtünk. A csodálatos, szikrázó tavaszi napsütésben még csónakkal is megközelítettük a zuhatagot, majd egy szikla tetejéről készítettünk felvételeket a 23 méter magas és 150 méter széles, hatalmas robajjal a mélybe zuhanó vízesésről.
A vasárnap délelőtt egy kicsit a pihenésről szólt. A szállásunk Németország csücskében fekvő Oberreute mellett elhelyezkedő irsengrundi Fuchs-Ferienhotel volt. Innen gyönyörű kilátás nyílt az Alpok hegyeire és erdőire, s március lévén, itt még rengeteg hó volt. Így többen hógolyócsatát vívtak. Néhányan – mivel virágvasárnap volt – elmentünk a helyi templomba, ahol egy szentmise keretében a barkaszentelést nézhettük meg. Délután viszont egy felejthetetlen élményben volt részünk. Felvonóval mentünk fel a Pfänder nevű hegyre (1065 m magas), a helybeliek „csak” dombnak nevezik. A panoráma, amit láttunk, gyönyörű volt: előttünk a tó kéksége a mesés városkáival, ameddig csak elláttunk az Alpok magas hegyei. Sétáltunk fenn a hegyen, gyönyörködtünk a látványban, és akinek szerencséje volt, láthatta az Alpokban élő állatokat a vadasparkban. Lefelé gyalog jöttünk. Nekünk, alföldieknek igazi kalandtúra volt. A nap végén a tóparton néztük a sirályok röpködését, a sok piros csőrű kacsa úszkálását a napsütésben.
Természetesen nemcsak a kikapcsolódásról és a szórakozásról szólt a kirándulás. Nyelvi osztályok révén hétfőtől szerdáig minden reggel az ausztriai Bregenzbe utaztak a diákok a Huller Zoltán által vezetett „Schülerhilfe” nevű iskolába, hogy csoportokra bontva, anyanyelvi tanárokkal gyakorolhassák a német nyelvet. Különböző érdekes és izgalmas programot szerveztek a tanulók számára az iskola tanárai. A városban egy feladatsor segítségével állítottak és szólítottak meg helybelieket a piacon, a boltban. Kérdeztek, információkat szereztek németül. Megtekintették az ottani látványosságokat, megcsodálták a tavon felállított vízi színpadot, ahol éppen a Turandot opera díszletei és a vízben sorakozó agyagfigurák voltak láthatók. Megnézték Vorarlberg tartomány parlamenti székházát, néhányan közülük ott is megtartották bemutatkozó beszédüket.
A délutánok is nagyon gyorsan teltek. Újabb élmények, látnivalók.
Hétfő délután utaztunk Meersburg városba, ahonnan komppal mentünk át Konstanzba, majd gyalog a közeli Mainau virágszigetre. Sok ezernyi virág pompázott a szikrázó napsütésben: krókuszok, nárciszok, nefelejcsek, árvácskák díszítették a pár hektárnyi területet. Láttunk kacsacsaládot, pávát virágból, a Bodeni tavat nefelejcsből. A pálmaházban gyönyörködtünk a lepkékben, amelyek az orrunk előtt szálltak vagy éppen a fejünkön pihentek egy kicsit. Lehetett élő állatokat simogatni, etetni, ülni a tóparton és a kék vízben gyönyörködni (akár a tengerparton is érezhettük magunkat).
Kedden Friedrichshafenbe utaztunk. Először a Zeppelin múzeumot tekintettük meg, az első egyszerű léghajóktól a legmodernebbekig. Majd az iskolatörténet múzeum következett, ahol az 1900-as évek elején készült iskolapadokban ülhettünk. Írtunk palatáblára, számoltunk egyszerű számológéppel, s az egyik teremben felelevenítettük néhány itthoni tanóra egy-egy mozzanatát.
Szerdán délután Dornbirn nevű városka következett Németországban, itt egy természettudományi múzeumban jártunk, az INATURA interaktiv múzeumban. Nagyon sok érdekes dolgot láttunk, próbáltunk ki. A természettudomány valamennyi ágazatát felölelte ez a múzeum. Láttunk lavinaimitációt, ismerkedtünk az Alpok növény- és állatvilágával.
Minden este összefoglaltuk az aznap látottakat. Az utolsó nap tablókat készítettek a tanulók a héten szerzett látnivalókból és kvízfeladatokat oldottak meg.
Úgy gondolom, hogy a kirándulás elérte célját. A német nyelvi hét egy olyan területen adott többet a gyerekeknek, amit az iskolában nem tudunk nyújtani. A hangsúly a nyelv használatán, a tanuláson és a nyelvi környezeten van. Az utazást megelőző hetekben a tanulók feladatokat kaptak a tábor helyszíneit illetően. Olvasniuk, kutatniuk kellett az interneten, videót kellett nézniük német nyelven, hogy a válaszokat a helyszínen megtudják.
S a legfontosabbat kellett felfedezniük a német nyelvű területen, hogy nem lehet a megszólalást kikerülni. Az iskolában a német anyanyelvű tanárok beszélnek és kérdeznek, a boltban, ha vásárolni akarunk, ha el akarunk olvasni egy plakátot, a szállodában, ha kérni akarunk valamit, használni kell a német nyelvet. Észrevétlenül kúsznak a szavak a fejünkbe, a nyelvünkre. Megismertünk három országot, az embereket, akik ott élnek, a kulturális kincseket, a kultúrát. Sok mindent megtudtak egymásról is, hogy hogyan tudnak csoportban dolgozni, más emberekkel együttműködni, csapatban alkotni, keresni, tanulni. Szabályokat alkotni, más szabályait elfogadni. Csapatot vezetni, felelősséget vállalni, segíteni és a segítséget elfogadni. Többek lettek, mások lettek ez alatt a hét alatt a diákok.
Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak felejthetetlen emlék az itt eltöltött egy hét, nem csak a havas hegycsúcsokkal és zöld mezőkkel tarkított táj miatt, nem csak az ottani nevezetességek és tanultak miatt, legfőképp az együtt töltött idő és a személyes emlékek tették olyan széppé ezt a kirándulást.
Dobó Aliz
