Képviselők munkában: Ván Jenő - 10. választókörzet
Képgaléria
– A városalapító elődök errefelé hagyták el a várost a szőlőtermő területekre, a vándorgalambokról elnevezett Galambosi földekre tartva – tudom meg alkalmi „idegenvezetőmtől” a Nagyszőlő úton autózva. Egyébként ez utóbbi elnevezésben az első telepített szőlők iránti tisztelet mutatkozik meg.
Míg a délnyugati elkerülő úthoz jutunk, a Ván családról érdeklődöm. Az 1650-ig visszavezetett családfa kun eredetről, és a föld melletti mély elköteleződésről árulkodik. Ván Jenő Kiskunhalas térségét cserélte fel a félegyházira, amikor 1972-ben ide költözött. 1994-ben volt első ízben képviselő-jelölt, a Kisgazdapárt felkérésére, és kezdte meg a munkát képviselőként.
– Miután szétesett a párt, egészen mostanáig nem találtam a helyemet. 2014-ben Csányi Józseffel és a többiekkel a hasonló értékrend mentén találtunk egymásra. Ez stabil alapot ad a közös munkához. Természetesen vannak viták közöttünk, de mindent meg tudunk beszélni, és a legfontosabb dolgokban egyetértünk. A városvezetés elismeri a külterület sajátos igényeit, és ezek teljesítéséhez támogatást és szabadkezet kapok.
Közben a délnyugati elkerülő úthoz érünk, amit képviselői pályafutásának legnagyobb eredményei közé sorol Ván Jenő. 2005-ben még alpolgármesterként képviselte Félegyházát az Állami Közútkezelővel folytatott tárgyalásokon, amikor kezdeményezésére a jelenlegi útvonal, és az útkereszteződések helyett körforgalom valósult meg.
Míg rójuk a kilométereket, a képviselő, tejszövetkezeti elnök, emeritus kapitány, birkózó edző ki nem fogy a történetekből. Megismerem többek között a Kispista út, a Ringhegy, a „Vöttút” nevének eredetét, a homokkal vívott küzdelem állomásait és módszereit…
– A külterületen élő ember leleményes és dolgos, tesz önmaga boldogulásáért. Nem várnak el többet, mint az utak karbantartását, és a közvilágítás lehetőség szerinti bővítését. Az előbbit tavasszal és ősszel gréderezéssel próbálják elérni, most is folyamatosan dolgozik a földgyalu.
Meg is győződünk az eredményről, és a körzetben dolgozó közmunkásokat is meglátogatjuk tuskózás közben.
Errefelé gyakori látvány az útmenti kereszt, kísérőm ismeri mindegyik történetét. A ringhegyit például 1868-ban Szegesdi Mátyás állíttatta, és 2014 áprilisában lakossági kezdeményezésre, Ván Jenő anyagi hozzájárulásával újult meg. Tőle tudom: ezt is az akkor fővezetésű út mentén állították fel. Szolgálatot tett útbaigazítóként, s ki tudja hány elmondott könyörgő és hálaima szentelte meg. Akkoriban „vöttúti” keresztként ismerték az eredetileg hat méter magas építményt, ugyanis a területet az 1850-es években a haleszi, ringhegyi, felsőhegyi szőlősgazdák és állattartók megvásárolták, hogy a földek között kerülő nélkül jussanak ki az Izsáki útra. Ván Jenő szeretné ezeknek a történelmi jelentőségű utaknak a rövid históriáját táblákon is megörökíteni.
A virágzó gyümölcsfák, gondozott porták, dolgos kezek nyomát magukon viselő fóliaházak az itt élők munkaszeretetéről, a térségben működő három jól működő civilszervezet pedig közösségi aktivitásukról árulkodik. Ennek szervezeti kereteinek megteremtésében Ván Jenőnek meghatározó szerepe volt: 1998 óta elnöke a Nagyszőlő úti Gazdakörnek, együttműködnek az 1995-ben megalakult Haleszi Gazdakörrel, 2012-ben kezdeményezésére alakult meg a Selymesért Egyesület. A három civil szervezet összefogásának egyik ékes példája volt az április 2-i szemétgyűjtési akció is. Az aktív mag adott esetben akár 3-5 ezer főt képes mozgósítani.
A közösségi munka eredményei közül is a legkedvesebbek közé sorolja Ván Jenő a kápolnát. Tóth László, az előző gazdaköri elnök gondozza az egykori tanítói lakásból kialakított kegyhelyet, ahol rendszeresek a vasárnapi szentmisék. Időt és pénzt nem kímélve áldoz az ügyért: a padokat Németországból hozatta, a kegytárgyakat sok év alatt gyűjtötte össze.
A Nagyszőlő úti óvodánál járva megtudom: az intézményt támogató alapítvány alapítója Ván Jenő. Míg a Beálló boltnál időzünk, meghallgatjuk egy kerékpáros férfi panaszát, a Vakulya megállónál megnézzük a hamarosan kikerülő napelemes lámpa helyét, majd átmegyünk Haleszba, miközben a városrész történetével ismerkedek. A szóbeszéd szerint az elnevezés a kocsmai, vásári beszélgetéseken gyakran elhangzó mondatból ered, amikor azt latolgatták, vajon lesz-e termés a silány minőségű földön: „Ha lesz, lesz. Ha nem lesz, nem lesz.”
Míg a helyi presszóban megiszunk egy kávét, a birkózásról kérdezem beszélgetőtársamat. Rengeteg teendője mellett általában hetente háromszor edzőként is a szőnyeg mellé áll. Azt mondja, ha összecsapnak a feje fölött a hullámok, az edzőteremben, a gyerekek között tud kikapcsolódni.
Innen a Haleszi iskolához megyünk. Az épületet – miután 2004-ben a megye utolsó külterületi tanyasi iskolájaként bezárta kapuit – a Haleszi Gazdakör kapta meg használatra, így azóta is a térségben élőket szolgálja. Rendeznek itt előadásokat, kulturális programokat, és itt rendel az orvos is.
Mindez nem mondható el a volt selymesi iskoláról. Ván Jenő szerint a helyi közösség most is sérelmezi, hogy ez az épület – máig tisztázatlan körülmények között – dr. Endre Szabolcs, a város korábbi jegyzőjének magántulajdonába került, miközben azt várta volna az önkormányzattól a lakosság, hogy segítsen az itt élők szolgálatába állítani. Az ingatlant a Jövő Bajnokai Diák Sport Egyesület közreműködésével mintegy 30 millió forint pályázati pénzből felújították, de ott jártunkkor annak semmi jelét nem láttuk, hogy ott bármilyen ifjúsági, vagy sport tevékenység folyna.
– Nem tisztem megítélni, hogy mindez szabálytalan-e. Azt viszont szilárd meggyőzősem, hogy etikátlan – szögezi le Ván Jenő.
Azért szerencsére az itt élők nem maradtak közösségi ház nélkül. A régi lakatosüzem körül gyereknapon akár 400-500-an múlatják az időt. Igaz, bőven akad még tennivaló az épületen és a hozzá tartozó telken is.
A gyenge adottságú területen felszaladt fű selymes hullámzásáról elkeresztelt városrész „köldökzsinórja”, a Csólyosi út. Az állaga kulcsfontosságú a környékben élő számára, de eddig nem sikerült e célra pályázati forrást szerezni. Ezért – mutatja Ván Jenő – tavaly megkezdődött a szakaszos rendbetétel. Minden évben a rendelkezésre álló pénz függvényében javítanak ki egy szakaszt, míg el nem érnek a nyugati elkerülőig.
Ennyi fért bele egy hosszú délelőttbe, amely arra is elegendőnek bizonyult, hogy Ván Jenő szemén át meglássam a külterület egyre több fiatalt, családot idevonzó és itt tartó arcát.
Tóth Timea
