Történelemóra egy '56-os elítélttel
A zsúfolásig telt tanteremben pótszékeken is diákok ültek, és mély csendben hallgatták az idős hölgy megrázó történeteit. Wittner Mária nem a könyvekben leírt harcokról beszélt, hanem az átélt események emberi oldalát mutatta be. Saját élettörténetén keresztül ismertette '56 szörnyű igazságtalanságait.
A hatvan évvel ezelőtti kivégzésekről még ma is nehéz szívvel beszélt, mondatai a fiatalok szemébe is könnyet csaltak. Úgy tartja, hogy életben maradása Isten gondoskodásának köszönhető, mely által küldetése lett: meg kell akadályoznia hogy a gyerekek beleessenek a globalista légycsapóba! - figyelmeztetett a magát igaz hazaszeretőnek valló Wittner Mária. Itt vagyunk mi, akik nem értünk el az akasztófáig. Nekünk kell elmondanunk a társaink igazságát is. A gyerekeknek azért fontos megismerni az 56-os forradalmat, hogy ne ismétlődjön meg hazánk történelmében ez a tragikus esemény, és tudjanak harcolni a függetlenségükért - folytatta gondolatait.
Azt vallja, hogy bár nehezére esik, nyíltan kell beszélnie az átélt fájdalmakról, hogy mélyen tudjon az emberek lelkére hatni. Gondolkodjanak el, hogy mit jelent a szabadság, mit jelent a félelelem, és mit jelent az, amikor az ember a lelkét szabadnak tudja, és nem uralkodik rajta senki – tette hozzá Wittner Mária.
A kivágott magyar zászló, mely '56 jelképe, a közepén a tátongó lyukkal olyan, mint egy seb. 1956 sebe, mely talán soha nem gyógyul be.
K.G.
Fotó: Kiss Gabriella