Pozitív életszemlélete 90 éven át minden nehézségen átvezette Józsi bácsit

A kiskunfélegyházi Népdalkör legendás alakját, Makány Józsefet családja, nyugdíjas klubtársai, a Csanyi úti Idősek Otthona munkatársai, és a városvezetés is köszöntötte 90. születésnapján. Április 7-én az idősek otthonában három ünnepi tortán is el kellett fújnia a gyertyákat. Az egyiket természetesen egy népdal marcipán kottája fedte, amit az ünneplők el is énekeltek. A város nevében Rosta Ferenc alpolgármester, az idősek otthonának lakói és vezetői képviseletében Gálig Erzsébet intézményvezető köszöntötte Józsi bácsit. A Szivárvány Dalkör az ünnepelt kedves dalait adta elő, a sok-sok virág mellett pedig az egyik legszebb ajándék a 90 éves életút fotóit összegző összeállítás volt.

A Mozgáskorlátozottak Kiskunfélegyházi Egyesülete április 6-án tartott bográcsos mulatságot a Szakmaközi Művelődési Házban. Ott Salma Ferencné, a Mozgáskorlátozottak Kiskunfélegyházi Egyesületének vezetője köszöntötte a közösség nevében.

Az idősek otthonában megtartott ünnepségen a sok-sok virágcsokor átadása, a kedvelt dalok elhangzása után Gálig Erzsébet intézményvezető Józsi bácsi életútját is ismertette az ünneplőkkel.

Makány József 1926. április 7-én született Jakabszálláson. Tízen voltak testvérek. Szülei 50 hold földön gazdálkodtak, így már gyermekkorában bekapcsolódott a paraszti munkába. 6 éves korától állatokra kellett vigyáznia. Mindig jó kapcsolata volt szüleivel és testvéreivel is.

6 elemi iskoláját Jakabszálláson végezte. Józsi bácsi mindig jó tanuló volt. 12 évesen már lakatosinas lett és Kiskunfélegyházán az Ipari Iskolába járt. Nagy Károly géplakatos mesternél lakott, és gyakorlati idejét is nála töltötte. Szülei mindenben támogatták. 3 év alatt géplakatos szakmát szerzett, de ezután még 2 évig a mesternél dolgozott. 17 évesen Budapestre költözött albérletbe, és a Peringer Péter Öntöde és Gépgyárban helyezkedett el, ahol 3 évig dolgozott.

1946-50-ig szakmáján belül máshol helyezkedett el, majd innen sorozták be katonának 1950. május 15-én a bajai műszaki alakulathoz. Itt aknász képzést kapott, ezután a jugoszláviai határhoz mentek aknát rakni. 1950 novemberében a helyi határőrséghez helyezték el. Szolgálatteljesítés közben egy golyó gellert kapott, és Józsi bácsi megsérült. 11 hónapig volt kórházban Pécsett és Budapesten. Végül 1953. augusztus 21-én szerelték le. A kórházból szüleihez ment haza. A sérült lába 5 cm-el lett rövidebb, 2 bottal tudott járni, de önálló volt. 1953 végén kezdett újra dolgozni, portásként az Április 4. Gépipari Műveknél helyezkedett el.

1959-ben kötött házasságából született egy kislánya, azonban ő csak 1 napot élt. 1961-ben született fiuk József, és ekkor már Józsi bácsi raktárosként dolgozott.

1962 és 66 között folytatta tanulmányait és leérettségizett, majd elvégezte a Közgazdasági Technikumot esti tagozaton és könyvelői képesítést szerzett. 1986-ban az Április 4. Gépipari Művektől ment nyugdíjba, ezt követően 6 évig dolgozott még nyugdíjasként.

Aktív életét a népdalköri munkája tette teljessé: 40 évig énekelt a kiskunfélegyházi Népdalkörben. Kétévente versenyezni mentek Tiszakécskére és Tázlárra. Józsi bácsi nagyon barátságos és igazi társasági ember volt világ életében. Több klubnak is tagja volt: Mozgáskorlátozottak Egyesülete, Április 4. Gépipari Művek Nyugdíjas Klubja, Vöröskeresztes Nyugdíjas Klub.

A Szivárvány Csanyi úti Intézményébe 2014. június 10-én költözött be, ahol azóta is aktívan közreműködik a rendezvényeken kisebb-nagyobb szereplésekkel. Tagja a Szivárvány Dalkörnek is. Józsi bácsit megedzette az élet, sok csapás sújtotta életútján, de a pozitív életszemlélete minden nehézségen átvezette.

s. r.

Kövessen minket a Facebookon is!