Titkok a levéltárból - „Ebattával káromkodni merészlett”
Ma már szinte megmosolyogtató, hogy az 1700-as évek derekán azért kapott valaki büntetést, mert „ebattával káromkodni merészlett.” Ma már ez a kifejezés lekerült a nagyon elítélendő káromkodások listájáról, pedig ha belegondolunk, akkor az „ebadta” szó eredeti jelentése tényleg elég pejoratív: ’eb szülöttje’, ’komisz’, ’hitvány’ értelemben volt használatos.
Bizonyára ma már senki nem szabna ki büntetést arra a személyre, aki kiejti ezt a szót, de 1746. szeptember 3-án a városi tanács törvényszéke elé ezért a bűnért idézték be Koczka Istvánt. Történt ugyanis, hogy a vétkest fölbosszantották szolgái, azaz „szolgái ellen föl háborodván” káromkodásban tört ki, azt találta mondani, hogy „ebatta”. A tanács először „50 palczakra”, azaz 50 pálcaütés elszenvedésére ítélte, de később – figyelembe véve az olyan enyhítő körülményeket, mint hogy Koczka bevallotta bűnét, valamint hogy korábban nem érték még káromkodáson („ollyan karomlások hozzája nem tapasztaltattak”) – a büntetést 6 forint megfizetésére változtatta, amit a delikvens „sine omni mora”, azaz minden haladék nélkül köteles volt lefizetni.
Az ügy hátteréről ad némi felvilágosítást a tanácsi jegyzőkönyv következő bejegyzése, melyben Cserép Lukácsot, Koczka István szolgáját ítélték el, mert „gazdája ellen támadván [őt] megverte és meg is vérezte.” A megsebesítés miatt 19 forintot kellett volna fizetnie, a gazdája elleni „föltámadásért és fölháborodásért” pedig eredetileg 50 pálcaütésre büntették, de a bírók figyelembe vették az enyhítő körülményeket (puszta kézzel támadt a gazdára, „semmi fegyverkező szerszám nem volt nála”) és módosították az ítéletet: „vérbírságként” 6 forintot, a támadásért pedig 12 forintot kellett fizetnie.
Az adott esetből látszik, hogy bár a káromkodás nem esett olyan szigorú elbírálás alá, mint a testi sértés, de a csúnya beszéd is büntetést vont maga után.
Ónodi Márta
