A család, mint az emberi élet boldogságának forrása
Képgaléria
Bagdy Emőke lenyűgöző előadókészségével, visszafogott eleganciájával, szakmai igényességével és közvetlen személyiségével ezúttal is hitelességet közvetített, ami elég volt ahhoz, hogy bő másfél órán át lekösse a közönség figyelmét. Véleményét, hitét, értékrendjét olyan szelíden és együttműködőn tárta elénk, amely az elfogadást, a kölcsönös tiszteletet, a toleranciát és az együttműködés szándékát erősítette a jelenlévőkben: a nagy- és kiscsaládosokban, a „szingliséget” önként és kényszerből vállalókban, nőkben és férfiakban, korosabbakban és ifjakban. Mert szerencsére utóbbiakban sem volt hiány.
Ha máskor nem, hát nagy bajok idején mindannyiunk életében felszínre tőr a kérdés: mi végre élek? Bagdy Emőke szerint akinek gyermeke van, az élete értelmét bennük tisztán tudja látni. Hiszen az „élettörvény”, ami mindegyikünk életének az értelmét megfogalmazza, azt mondja: akármi legyen is életed egyéni értelme, az élet védelme, szeretete, szolgálata, megőrzése és egyben továbbvitele mindannyiunk alapvető, közös feladata.
Ki vagy a világban? Hova tartozol? Hol vannak a gyökereid? Mi az életed célkitűzése? Mi az értékrend az életedben? Ezeknek a kérdéseknek a megfogalmazásáig a húszas éveiben jut el az ember, s a válaszok megadásával alakul ki az identitása. A felnőtté válás pedig akkor történik meg, amikor tudunk adni, elköteleződni és felelősséget vállalni.
A professzor asszony véleménye szerint ma más mentalistás érvényesül, aminek lényege hosszan benne maradni a gyermekkorban, a szülői ház, a „mama-hotel” védelmében, és nem felvállalni a felnőttséggel járó különböző kötelmeket. Persze a gazdasági helyzet is megnehezíti az önálló otthon kialakítását, és manapság amíg nincsenek meg a feltételek, addig nem is gondolkodnak a fiatalok családalapításon. Holott a kapcsolatok szentesítésében korábban ez nem volt döntő szempont, a gyermekek olyan körülmények közé születtek, ahová éppen születni tudtak.
A házasság fogalma jelentős változáson ment át. Jellemzőbb inkább az „összebútorozás”, amit nem is olyan régen még „vadházasságnak” neveztek. Bagdy Emőke rámutatott: a konzumkultúra betörése olyan erőteljes az életünkbe, hogy a „vállald a másikkal való összetartozásodat Isten és ember előtt” jelentőségét vesztette. Jelenleg a gyermekek 27 százaléka együttélési kapcsolatból születik, és becslések szerint húsz éven belül ez az arány 70 százalék lesz. Az együttélési formákban és a családszerkezetben is nagy a változás. A fiatalok a szülők segítségével tudnak otthont teremteni, és egyre nehezebben köteleződnek el a gyermekvállalásra abban a korban, amikor a legnagyobb az orvosi jóslata az egészséges gyermek születésének.
A professzor asszony Benda József: A szakadék szélén című könyvére utalva arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyermekvállalás megcsappanásának mértéke olyan lejtőre vihet bennünket, aminek következtében húsz év múlva 1,2 millióval kevesebben leszünk az országban. Ahhoz, hogy a lejtőt elkerüljük, 140 ezer gyermeknek kellene születnie már ebben az esztendőben. Erre viszont elenyésző esély van, ha figyelembe vesszük, hogy a 72 ezer már kiemelkedő születésszámnak számított az elmúlt években.
A pszichológus szakember szerint egyebek mellett olyan egyéni identitás-problémák állnak a jelenség hátterében, ami érinti a férfit és a nőt is. Ugyanakkor a fogyasztói kultúra amiben élünk, olyan életellenes üzeneteket küld, oly mértékben individualizál, és részesíti előnyben a személyes jót a fiatalok tudatában, ami egy hedonista kultúrát alapoz meg. Ez pedig nem a párkapcsolat és a család jövőjét építi, hanem az „engedelmes fogyasztók” kinevelését.
Bagdy Emőke felhívta a figyelmet arra: ahogy a tárgyakhoz, a matériához, a holt anyaghoz viszonyulunk, az észrevétlenül áttevődik emberi kapcsolatainkra is. A „ránk omló cuccokat” megvesszük, ha nem divat már, kidobjuk. Nem javítunk, másikat veszünk. Felhasználó, kihasználó, eldobó kultúra lettünk, és ugyanezt tesszük emberi kapcsolatainkban is.
A család fogalmát II. József, a Kalapos Király definiálta át, aki a család szentsége helyett annak gazdasági szövetségként való funkcionálását helyezte előtérbe. Bagdy Emőke szerint innen datálódik az a destruktív folyamat, ami a házasságban és a családban lévő szentséget kikezdte, és egyre jobban kikezdi. „A házasság az élet továbbvitelére vonatkozó társulás, amit férfi és nő szövetségeként határozok meg!” – szögezte le.
Az előadáson szó esett a férfi és nő közötti különbségek elmosódásáról is. Pedig – állt ki a klasszikus szerepek mellett az előadó – ezek a különbözőségek biológiailag, genetikailag, sejtszinten meghatározottak. Nevezetesen, hogy a férfi bal agyfélteke domináns, tehát jellemzően racionális, míg a nő emocionálisan esendő, magasabb szorongásszinttel. Igényeink, vágyaink úgy öröklődnek anyáról leányra, apáról fiúra, mint a legbensőbb családi hagyományok. Ilyen ősi „program” a férfiban, hogy rendeltetését akkor teljesíti, ha gyermeket nemz, ültet fát és épít házat, azaz: alkot, teremt, önmegvalósít. A nőben pedig az anyává válás iránti vágy virágzik ki.
A szakember egy 1938-tól folyó életút elemzéses vizsgálat eredményeit tárta a közönség elé, amely arra keresi a választ, hogy milyen események hoznak az életünkbe egészséget, boldogságot, sikert és hosszú életutat. A tapasztalatok szerint ennek első és döntő feltétele a jó párkapcsolat, amiben a társak kölcsönösen érzik, hogy szükségük van a másikra. A második feltétel a családi élet. Az a fajta, amit a kitartás jellemez, és a kapcsolat szükség szerinti „megjavításán” minden érintett dolgozik. A harmadik legfontosabb tényező a szűk, de rendszeresen ápolt baráti rendszer. A kutatás tanulsága szerint tehát az emberi élet boldogságának forrása valóban a házasság, és a család!
Bagdy Emőke a félegyházi előadásnak a honoráriumát is annak a templomnak az építésére ajánlotta fel, amely Makovecz Imre első középülete lesz Budapesten. A félegyházi közönség soraiból is számosan vásároltak téglajegyet, segítve az építkezést.
Tóth Timea
