Titkok a levéltárból - Felmérés a város zenei életéről 1928-ban

1928-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egy 395 pontból álló kérdőívet küldött minden magyar város polgármesterének. A felmérés igyekezett a vidéki városok zenei életét minden szempontból körüljárni, rákérdezett a település zenei múltjára, hagyományaira, az egyházi zenére, a zeneoktatásra, a zenekarokra és dalárdákra, a színházi előadásokra és hangversenyekre, a mozgófényképszínházakra és a zenei kereskedelemre is. Kiskunfélegyháza város vezetői a zenei műveltségéről ismert Haubner Károlyt kérték fel a kérdőív kitöltésére, aki egy 68 oldalas dokumentummal tett eleget a megbízatásnak. A felmérésre adott válaszok alapján érdekes kép rajzolódik ki a település zenei életéről, kulturális viszonyairól, a helyi társadalom és a művészetek kapcsolatáról, a város kultúrapártoló tevékenységéről.

1928-ban 96 különböző zenei foglalkozású egyén élt Félegyházán, ebből csupán egy személy volt tagja az országos zenészszövetségnek. Összesen hat zenés vendéglő és kávéház működött a városban és 17 cigányzenekart tartottak nyilván. Csupán egy vendéglőben alkalmaztak „gépi zenét” (zongora-automatát vagy gramofont), de ezt egyre inkább háttérbe szorította a cigányzene. Az iskoláknál és magánházaknál lévő pianínók és zongorák számát Haubner Károly kétszázra becsülte. Ebben az időben csak a Korona Szálló dísztermében tartottak hangversenyeket és színielőadásokat, az egyetlen fennálló moziban pedig hetente háromszor-négyszer vetíttek némafilmet, amit élő zene (pianínó) kísért. A könyvkereskedésben lehetett kottákat kapni, ezek közül a pedagógiai célúakat vásárolták leginkább, a klasszikus zenedarabokét a legkevésbé. Ugyanitt árultak gramofonlemezeket is, amelyek közül szinte csak a „modern” tánclemezek iránt volt kereslet, cigányzenét, magyar nótát, kuplét, operettet nem vettek a félegyháziak. Szintén ez az üzlet foglalkozott hangszerek eladásával is, közülük a klarinét számított a legkelendőbbnek, ellenben senki nem érdeklődött „jazz-zenekarban szereplő szaxofon” után.

Ebben az időben 238 bejelentett „rádiófelvevő állomást” tartottak nyilván a városban. Csupán egyetlen magánháznál rendeztek kamarazenei előadásokat: a város volt polgármesterének özvegye, Molnár Béláné nyitotta meg házát a zeneértő és zeneművelő polgárok előtt.

Haubner Károly a lehető legprecízebben, olykor anekdotával, olykor saját gyűjtésű kottával fűszerezett anyaga ma is érdekes, a helytörténet és a zene iránt érdeklődők számára nagyon informatív olvasmány.

Ónodi Márta

Kövessen minket a Facebookon is!