Titkok a levéltárból - Személyleírás sablon alapján

A 20. század első felében még nem volt elterjedt szokás, hogy a bűnvádi eljárás során a gyanúsítottakról, illetve elítéltekről fényképet készítsenek, csupán személyleírást vettek fel az illetőről. Természetesen ezek sokkal szubjektívebb benyomásokat rögzítettek, mint a fotók, kevésbé voltak alkalmasak egyes személyek azonosítására. A rendőrség ezért „segédanyagot” bocsátott nyomozói rendelkezésére, amely alapján egységesebb leírások születhettek.

A levéltár őrizetében fennmaradt sablon arra szolgálhatott, hogy a rendőrök könnyebben és objektívebben tudják egy-egy személy külső testi jegyeit meghatározni. A kiadvány részletezi a legtipikusabb arc-, homlok-, orr-, áll- és szájformákat, a haj-, szem- és bőrszín megállapítását azonban rábízta a rendőrökre.

Az ügy, melynek kapcsán a személyleírási sablon fennmaradt, egy „kóborló” egyénnel kapcsolatos. Történt 1942 augusztusában, hogy a félegyházi vonalvizsgáló járőr a pesti vasút mellett elfogott egy férfit, aki a sínek mellett feküdt, s magát igazolni nem tudta. Felmerült, hogy talán csongrádi illetőségű, így a helyi rendőrök az ottani kollégáik segítségét kérték. A csongrádi rendőrök válaszából kiderült, hogy a keresett nevű személy soha nem élt ott, ellenben a megadott városrészben korábban lakott egy szerb származású katonaszökevény, akit rablásért és lopásért két év fegyházbüntetésre ítéltek.

Az illető azonban megszökött a büntetőintézetből, ellene körözést adtak ki. A csongrádi nyomozók valószínűsítették, hogy álnév alatt ő bujkálhatott a félegyházi vasút közelében. Hogy bizonyosságot szerezzenek, megküldték a bűnöző személyleírását, amelynek alapján – a mellékelt sablon segítségével – a félegyházi rendőrök ellenőrizni tudták, hogy foglyuk tényleg a körözött személy-e. Sajnos az ügy kimeneteléről nincsen több információnk, de a személyek beazonosítására alkalmas sablon mindenképpen érdekes dokumentum a fényképek általános elterjedése előtti időből.

Ónodi Márta

Kövessen minket a Facebookon is!